Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

és négy segítőtestvér voltak első lakói a helyreállított kolostornak. Maga Pázmány Péter érsek is pártolta őket a kolostor helyreállításában és kérte 1631-ben a királyt, hogy az egyház, kolostor helyreállítására a galgóczi harminczadból alamizsnát adjon.

1 Ettől kezdve guardiánjai voltak : 1630-ban Gajári Lajos 1632-ben Gyöngyösi Ambrus 1635-ben Sándorfi Ráfael 1638-ban Snarski Ambrus 1640-ben Gyöngyösi Iván 1641-ben Gyöngyösi Imre 1644-ben Szegedi Mihály 1647-ben Szegedi Ferencz 1649-ben Dezsericzki Bazil 1650-ben Sári László 1651-ben Fábrik András 1656-ban Szegedi Ferencz 1657-ben Urbanovics Péter 1659-ben Hermányi Tiborcz 1661-ben Szentkereszti Valérián. Mint láthatjuk, e guardiánok részben magyarok, részben tótok voltak, s 1641-től kezdve a magyar katholikusok részére külön magyar igehirdető volt itt, még pedig 1641-ben Barcsai Lőrincz. A kordások társulata kivált 1648-tól kezdve nagyon virágzott és mindig külön igazgatóval birt. Kihalván a Thurzó-család, a galgóczi uradalmat grófForgách Zsigmond nádornak özvegye, Pálífy Katalin szerezte meg. E jámbor és lelkes katholikus nő annyira pártolta a ferenczrendüeket, hogy ezek itt Galgóczon hittudományi iskolát rendezhettek be. 1644-ben már itt tanított Lotharingi Bonaventura tíz növendékpapot, s azért e kolostorba nyolcz kisegítő testvér volt rendelve, köztük két asztalos, egy pedig szabómesterséget tudott. 1653-ban a hittudományi iskola főiskola nevet kapott. így maradt ez azután 1663-ig, sőt 1660-ban már két előadó is tanított itt és 1662-ben tíz miséspap szolgált itt az Urnák, fáradozva a hívek lelkiüdvösségének előmozdításán. De 1663-ban a törökök megvívták Érsekújvárt és a csapatok onnan messzire száguldozva, felégették többek közt a galgóczi kolostort is. Csak midőn 1665-ben Lipótvárát kezdték a végvidékeknek védelmére építeni, küldtek ide három atyát és pedig egyet, Herman Tiborczot, elöljárónak, egyet magyar és egyet német igehirdetőnek. Látva azután, hogy a törököktől nem kell többé félni, 1 Pázmány levelei II. 190. 1. \