Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

a pártfogó földesúr csak sövényből készítse el, csak az ebédlő, konyha, kamara és szobák legyenek kőből.

1 A sok ígéretből Kendy nem váltott be semmit, mert a következő közgyűléseken nincs szó Felfaluról, nem küldenek oda guardiánt és így a kolostor végleg megsemmisült. Futak. Corvin János kezéből e város 1504 után Enyingi Török Imre kezébe került és ő elhatározta, hogy itt nagy kolostort épít. Mivel nándorfehérvári bán volt, az ott őrzött török foglyokat is kényszerítette az építésnél kövek hordására és egyéb munkára.

2 1517-re kész lett az új kolostor, úgy hogy 1517. május 2-án már itt tartották a salvatoriánusok közgyűlésüket és itt választották meg az utolsó helytartót, Dereszlényi Albertet.

3 Természetesen a szerémujlaki őrséghez tartozott,

4 de 1526-ban megsemmisült és most már kő se mutatja helyét.

5 Fülek. Fülek várát 1454 óta a nagyhatalmú és a délvidéken is birtokos Perényi-család bírta. Ez hozta ide a salvatoriánus ferencz rendűeket és pedig 1484 előtt, mert ez évben már a füleki kolostorban vette fel Gyulai Gergely szécsényi őr Pásztóhy Miklóst és nejét Klárát, a szerzet érdemeinek részesei közé.

8 A XVI. században a következő guardiánj

ait ismerjük : 1531ben Keszi Ferencet, 1533-ban Dévai Andrást, 1535-ben Böszörményi Pált, 1537-ben Poltári Jánost, 1539-ben Kápolnai Mátyást, 1542-ben Szentgyörgyi Ferenczet, 1544-ben Erdélyi Mihályt. Ez évben az esztergomi őrséghez csatolták (mert a szécsényi megszűnt), de 1546-ban már nem választottak ide guardiánt.

7 Ekkor még a török nem fenyegette Füleket s így a kolostort csakis azért kellett otthagyni a salvatoriánusoknak, mert a füleki vár Bebek Ferencznek, az erőszakos hitújító főúrnak 1 U. o. 503. a Szerémi emlékirata. 402. 3 Toldy : i. m. 293. 4 Magyar Könyvszemle. 1901. 264. 5 Toldy : i. m. 298. ; Szerémi i. m. 226. 6 Görgey levéltár a Nemzeti Múzeumban. 7 Egyháztörténelmi Emlékek II. 466—501. Dr. Karácsonyi : Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 4