Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
szerzetes volt s így annál könnyebben elkérhette szerzetes társaitól a Csiksomlyón őrzött tárgyakat, hogy így a magyar ferenczrendűeknek azontúl még kevesebb közük legyen az oláhországi lelkipásztorkodáshoz. 1 De ez azután már febébresztette a salvatoriánusokat ! 1626-ra végzett két székely származású növendékük : Csiksomlyai Miklós és Csíkszeredai Márton. Váradi Jánosról is épen letelt a provinciáiisi hivatal. Az 1626. július 30-iki közgyűlés tehát oda rendelte Váradi Jánost guardiánnak és mellé adta Csíkszeredai Mártont, továbbá az öreg Remeteházi Andrást, Nemsői Dánielt és az erdélyi származású Szederjesi Mihály papokat, továbbá három felszenteletlen testvért. Ezekkel Váradi 1626 augusztusban elment Csiksomlyóra, visszavette a kolostort és így megmentette azt a magyar ferenczrendűek számára. Maga a római szentszék hitterjesztő bizottsága se akarta, hogy Erdélyben a minorita ferenczrendűek vegyék át a csiksomlyói kolostort, hanem inkább azt gondolták, hogy a hithirdetésben sokkal jobban kitűnt kapuczinus ferenczrendűekre bízzák. De először is Váradi János és társai ezt fölöslegessé tették, továbbá, amidőn erről Pázmány Péter értesült, 1626. november 21-én megírta az apostoli szék bécsi nunciusának, hogy ez nagyon helytelen és czélszerűtlen intézkedés lenne, mert a köznép nem fogadná el a kapuczinusokat. 2 Váradi János 1627-ben Bethlen Gábor fejedelemmel megerősítette a 32 konfrater kiváltságait, 3 és letelvén a három esztendő, ott maradt Csiksomlyón igehirdetőnek. Helyébe az 1629. június 30-iki közgyűlés Csiksomlyai Miklóst, vagy röviden Somlyai Miklóst rendelte guardiánnak, aki 1626—27-ben Szegeden gyakorolta magát az igehirdetésben, de 1628-ban már szülőföldjére jutott igehirdetőnek. 1628-ban eszerint már öt misés paptestvér szolgált itt Istennek, de felszenteletlen csak egy maradt mellettük, az öreg Jászberényi Péter szakács. Csiksomlyai Miklós azután megmaradt guardiánnak egész 1640-ig (sőt még tovább is, de már nem e provincia kebelében). 1 V. ö. Auner : A romániai magyar telepek történeti vázlata. Kiadja a Szent-László-Társulat. 27. 1. Fermendzin ; Acta Bulgáriáé 23, 24, 102. 11. 2 Hanuy: Pázmány levelei II. 557. 3 Országos Levéltár Dl. 19090. Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 3
