Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

IV. könyv. A ladislaita-ferenczrendűek

Mohácshoz, mert azt mondották, hogy a török világban itt lelkészkedő ferenczrendűek nem ladislaiták, hanem bosnyákok voltak. Azért 1700 előtt a bosnyák ferenczrendűek is Mohácsra költöztek s elkezdettek versengeni, ki maradjon itt? A pécsi püspök a ladislaiták részére állott és 1700. márczius 12-én kiállított levelében bizonyította, hogy a ladislaiták előbb telepedtek le Mohácson és a király is nekik adott engedélyt kolostor építésére.

1 De a bosnyák ferenczrendűek Rómában a szerzet egyetemes kormánytanácsánál 1700-ban mégis kivitték, hogy, bár a ladislaiták itt maradhattak, nekik se kellett elköltözni.

2 A ladislaiták tehát 1700 után is megtartották itt levő székházukat és vezették a plébániát. Három nyelven hirdették itt az Isten igéjét és szolgáltatták ki a szentségeket. 1701. április 13-án a provinciális látogatása alkalmával Purgarics Ferencz volt itt az előljáró s a lelkipásztori teendők végzésében Horvát Domonkos atya segített neki. Kötelességeiket pontosan teljesítették.

3 1704-ben a pécsi és siklósi székházak elpusztításakor a szerbek a mohácsit is lerombolták és ez nem is épült fel többé. Ormosd. Mint került a salvatoriánusoktól a mariánusokhoz s innen a ladislaitákhoz, előadtuk. Az átadáskor 1654—55-ben guardiánja volt Nusser Atanáz.

4 Az 1659-iki közgyűlés óriási nagy területet jelölt ki az itt lakó ferenczrendűeknek alamizsnagyüjtés végett. Elmehettek egész Marburgig, északra egész Regedéig és Regedén túl a Mura balpartján Alsó- és Felső-Lendva környékére, csak a Muraközbe nem.

5 így azután 1659. július 23-án Hranilovics Imre ormosdi guardián nagyon könnyen beleegyezett a csáktornyai székház építésébe, mert abból őket kár úgy se érte.

6 Mivel az ormosdi kolostor a salzburgi egyházmegyében 1 Ladislaiták levéltára. Ladula. V.—Z. 2 U. o. Lad. Ormosd. 3 U. o. Lad. V.—

Z. 4 Kósa: Collectanea 267. 5 Ladislaiták levéltára. Ladula. I. 6 Zágrábi káptalan levéltára. Fasc. 83. nr. 40.