Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
IV. könyv. A ladislaita-ferenczrendűek
s azt annál is inkább nekik kellett volna átengedni, mert «a közelben lakó népek horvát vagy sziavon nyelven beszélnek». Már pedig, folytatá tovább Zelenics, nincsen annyi sziavon nyelven beszélő szerzetesük, mint amennyi ide kellene, ellenben a ladislaiták közt mindig van annyi magyarul tudó miséspap, amennyi a Muraszombatban lakó grófok és nemesek szolgálatára elégséges. Kisül végre a tiltakozás főoka is. Nem egyéb volt az, mint hogy így a mariánusok az ormosdi konventnek az alamizsnagyűjtésben nagy kárt okoznak. 1 A másik kormánysegédnek, Skolhovszki Tamásnak is akadt dolga. Neki meg kellett jelennie 1669. február 27-én a kapronczai új plébánosnak beiktatásán. Meg is jelent és azt állítván, hogy azon egyház, melynek plébánosává Simecsovics Mihály zágrábegyházmegyei papot a körösmegyei szolgabíró Hancsik Mihály épen akkor beiktatta, nem Szent Miklós, hanem a Boldogságos Szűz tiszteletére volt avatva, tiltakozott a beiktatás ellen, mert ez az egyház nem a plébániához, hanem a ferenczrendűekhez tartozik. 2 1671-ben a varasdmegyei Viniczáról származó Cibori Ráfaelt választották a ladislaiták provinciálissá. Ennek idejében az osztrákok újra mozgolódtak, hogy az ormosdi konvent a reformált osztrák ferenczrendű provinciához csatoltassék. Okul hoztak fel erre több, az ormosdi konventben történt botrányt. Már a császár is hozzájárult az osztrák ferenczrendűek kéréséhez és írt a szerzetfejedelemnek az ormosdi konvent átcsatolása végett. Viszont a ladislaita provinciális és a kormánytanácsa most is minden követ megmozgattak, hogy az ormosdi kolostort az ő provinciájuknak megmentsék. Folyamodtak a császárhoz, Alsó-Ausztria kormányához, az udvari kamara elnökéhez, hogy az ormosdi konventet tőlük el ne vegyék, mert azon a vidéken nincsenek más olyan szerzetesek, akik a plébánosoknak tudnának segíteni, hiszen szlovén nyelven csak ők tudnak beszélni, mások nem. Segítségükre jött a generális, mert ez a császárhoz írt 1672. július 2-iki levelében a botrányok megszüntetésére más eszközöket ajánl s mint a régi csoporttól való elszakítást. így azután végre 1673. február 7-én megnyerték a császártól azt a döntést, hogy 1 Ladislaiták levéltára. Ladula V. Z. és Crap.-Crisiensis. 2 U. o. R. — Ív. fasc. Kaproncza.
