Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

IV. könyv. A ladislaita-ferenczrendűek

s azt annál is inkább nekik kellett volna átengedni, mert «a kö­zelben lakó népek horvát vagy sziavon nyelven beszélnek». Már pedig, folytatá tovább Zelenics, nincsen annyi sziavon nyelven beszélő szerzetesük, mint amennyi ide kellene, ellenben a ladis­laiták közt mindig van annyi magyarul tudó miséspap, amennyi a Muraszombatban lakó grófok és nemesek szolgálatára elégsé­ges. Kisül végre a tiltakozás főoka is. Nem egyéb volt az, mint hogy így a mariánusok az ormosdi konventnek az alamizsna­gyűjtésben nagy kárt okoznak. 1 A másik kormánysegédnek, Skolhovszki Tamásnak is akadt dolga. Neki meg kellett jelennie 1669. február 27-én a kapronczai új plébánosnak beiktatásán. Meg is jelent és azt állítván, hogy azon egyház, melynek plébánosává Simecsovics Mihály zágráb­egyházmegyei papot a körösmegyei szolgabíró Hancsik Mihály épen akkor beiktatta, nem Szent Miklós, hanem a Boldogságos Szűz tiszteletére volt avatva, tiltakozott a beiktatás ellen, mert ez az egyház nem a plébániához, hanem a ferenczrendűekhez tartozik. 2 1671-ben a varasdmegyei Viniczáról származó Cibori Ráfaelt választották a ladislaiták provinciálissá. Ennek idejében az osztrá­kok újra mozgolódtak, hogy az ormosdi konvent a reformált osztrák ferenczrendű provinciához csatoltassék. Okul hoztak fel erre több, az ormosdi konventben történt botrányt. Már a csá­szár is hozzájárult az osztrák ferenczrendűek kéréséhez és írt a szerzetfejedelemnek az ormosdi konvent átcsatolása végett. Viszont a ladislaita provinciális és a kormánytanácsa most is minden követ megmozgattak, hogy az ormosdi kolostort az ő provinciá­juknak megmentsék. Folyamodtak a császárhoz, Alsó-Ausztria kormányához, az udvari kamara elnökéhez, hogy az ormosdi konventet tőlük el ne vegyék, mert azon a vidéken nincsenek más olyan szerzetesek, akik a plébánosoknak tudnának segíteni, hiszen szlovén nyelven csak ők tudnak beszélni, mások nem. Segítségükre jött a generális, mert ez a császárhoz írt 1672. július 2-iki levelében a botrányok megszüntetésére más eszközöket ajánl s mint a régi csoporttól való elszakítást. így azután végre 1673. február 7-én megnyerték a császártól azt a döntést, hogy 1 Ladislaiták levéltára. Ladula V. Z. és Crap.-Crisiensis. 2 U. o. R. — Ív. fasc. Kaproncza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom