Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
Fehéregyháza. A salvatoriánusoknak Segesvártól keletre, Fehéregyházán levő kolostora 1556 óta ott búslakodott, romladozott magában a fehéregyházi kastély közelében. A község régi földesurai kihaltak s 1553-ban új birtokos, a Haller-család kapta meg az itt levő kastélyt és uradalmát a királytól. A Haller-család az idők folyását, a fejedelmek s pártok irányát követve előbb evangelikus, azután unitárius lett, de 1610 táján egyik tehetséges, eszes tagja második nejének, Barkóczy Annának biztatására visszatért őseinek katholikus vallására. Ettől kezdve e buzgó kath. főúr lelkét nagyon bántotta a romokban álló fehéregyházi kolostor. Az ő udvarában időnként istentiszteletet végző ferenczrendűeknek se kerülhette el figyelmét. Azért a ferenczrendűek és Haller István már 1639-ben azt tervezték, hogy e kolostort, mihelyt a stefaniták kellő számmal lesznek, helyreállítják s az lesz az erdélyi őrség negyedik konventje, így jelentették ezt be Rómában is. 1643-ban azután csakugyan megjelentek a stefaniták Fehéregyházán és hozzáfogtak a kolostor helyreállításához. Haller István 1643. október 13-án Gyulafehérrott kiállított levelében «a fehéregyház klastrom ruináját» (romjait) nekik ajándékozza és megígéri, hogy az egyház szentélyét (sanctuariumát) helyreállítja. Hogy pedig aggodalom nélkül ott maradhassanak, 12 barátnak élelmére szükséges gabonát ad ki neki jószágaiból. 1 A stefaniták tehát letelepedtek Fehéregyházára. A kolostor egy részét lakhatóvá tették, az egyházat Szent-Ferencz tiszteletére felavatták. 1644-ben az őr, Szalinai István itt adta fel SzentFerencz ruháját két derék, magyar ifjúnak, Jegenyei Ferencznek, a volt gyulafehérvári tanítónak és Martonosi Mártonnak. 2 De épen az 1644-ik év eseményei miatt állandóan itt nem maradhattak. Ez évben I. Rákóczy György hosszú tárgyalások után mégis csak átállott a protestáns hatalmasságok pártjára és beleavatkozott a 30 éves háborúba. A svédekkel szövetkezve hadat üzent III. Ferdinánd császárnak és magyar királynak, közvetve pedig a katholikusoknak. A háború az ő győzelmével végző1 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára. 2 Losteiner : Annales, p. II. 7.
