Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

III. könyv. A Stefanita-őrség

MÁSODIK RÉSZ. Az egyes kolostorok és székházak története. Bakó. A magyarságtól elszakadt, idegenben sorvadó moldovai ágacskának mennyi édes-bús emléke fűződik e helyhez ! 1574-ben, mint említők, a salvatoriánus magyar ferenczrendűek kénytelenek voltak e kolostort elhagyni. Azóta csak látták e kolostor falait egyes magyar ferenczrendűek, mint például Váradi János, Kecskeméti Ambrus, midőn a Moldovában széjjel lakó magyarok tanítására mentek, de nem laktak benne, még kevésbbé tudtak ott konventet alkotni. A székely katholikus papság azonban nem vesztette el egészen a szeme elől a bákai klastromot s igyekezett legalább a kolostor egyházát az összeomlástól valamikép megóvni. Méltán jegyezte fel emlékezet okáért 1637-ben Ferenczi György, az erdélyi katholikusok akkori püspöki helytartója, e pár szót jegyzőkönyvébe : «A bákai katholikusok temploma mind elpusztult vala. Azt építettem meg 100 tallérral 1637. die 12. Maii. Dicsőség legyen Istennek és a Boldogságos Szűznek».

1 Ugyanő 1638-ban a bákai klastrom zsindelyezésére 28 forintot adott Simon barátnak s ezen Simon barát először is zsindelyszeget vett.

2 10 év múlva a templomnak a tornyát csináltatták s a erdélyi püspöki helytartó ehhez is adott 4 tallért.

3 t. Magyar pénzen helyreállított kolostort látott tehát Bandini martianopolisi érsek és moldvai apostoli helytartó 1646-ban itt végzett látogatása alkalmával és így nem csoda, lia 1651-ben a 1 Veszely : Erdélyi egyháztörténeti adatok. 144. 2 U. o. 145. 3 Veszely : Erdélyi egyházt. adatok. 146,