Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
kenysége és erőszakoskodása miatt a két klastromon kívül még más, nagyobb kolostort építeni vagy helyreállítani. De azért a stefaniták, mint látni fogjuk, csak eljutottak Erdély nyugati részébe. Az 1702-iki közgyűlés egész szabályosan folyt le. Ivanovics volt a látogató és a közgyűlés vezetője s ő azt Mikházán 1702. május 11-én tartotta meg. Sigrai Modeszt iett az őr, Valcsánszki Antal és Lamprik Imre a kormánysegédek. Moldovai Lajos megmaradt titkárnak. O lett nemsokára a hit- és erkölcstudomány előadója is, mert Ivanovics a csoportnak 10 éven át lelki vezére, meghalt. Nizet a bölcselet tanítását vette át Mikházán. Az őrség tagjainak száma ekkor már 44 volt és pedig 29 miséspap, 6 növendék és 9 segítőtestvér. 1 A következő évben kitört a Rákóczi-felkelés. Ez súlyosan érintette a stefanita örséget is, mert épen a székelyek földén óriási lobbot vetett a lelkesedés Rákóczi ügye iránt. Ámde ugyanekkor a stefaniták kolostorai és székházai nagyon ki voltak téve a szász földön, kivált Brassóban állomásozó császári katonaság támadásainak is és így a Rákóczi-pártiakat szívük szerint nem támogathatták. 3 Mindamellett Lamprik Imre, mint a stefanitaferenczrendüek őre és képviselője, 1707-ben megjelent MarosVásárhelyt Rákóczi Ferencznek erdélyi fejedelemmé való beiktatásán. Ellenben a Mikházán lakó stefaniták semlegesekké nyilvánították magukat és szorgalmasan kérték az oltalomleveleket (protectionalist) mind a Rákóczi-párti, mind a császári tábornokoktól. Még így se kerülték egészen a bajt, mert 1704. márczius 10-én a felkelő katonák csak bejutottak a mikházi konventbe és elvitték a szerzetesek lábravalóit és kendőit. 3 A csiksomlyai stefaniták kénytelenek voltak megengedni, hogy a székelyek kolostoruk mellett tartsanak gyűléseket, öszszejöveteleket s ezáltal magukra vonták a császári katonatisztek haragját. Graven ezredes 1705. deczember végén ráküldte katonáit e kolostorra s azok ott az élelmiszereket, lovakat, zabot, bort mind elrabolták. Sőt aranyat, ezüstöt keresvén, Graven rendele1 Losteiner: Annales. P. II. 157. 2 Magyar Sión. (1868.) VI. 841. 3 Losteiner : Annales. P. IV. s. II. a. 1. Dr. Karácsonyi : Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 17
