Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

III. könyv. A Stefanita-őrség

mindig a protestánsok harcza volt a katholikusok ellen s Erdély a protestánsok mellett állott. Az erdélyi katholikus főurak tehát féltek új támadásoktól, ha, bár kerülő úton, katholikus püspök lesz az országban. Azonkívül nem tetszett nekik, hogy Domokos, mint azt püspöki méltósága követelte, társaival együtt némi külső fénnyel jelent meg a megyés templomokban és plébániákon. Büszke barátoknak hívták ezért őket és nem adtak nekik alamizsnát. A világi papoknak se tetszett, hogy a ferenczrendüek egyike felettük joghatóságot gyakorol, bár akkoriban a stefaniták tanultabbak voltak náluk. Ezen okok miatt, midőn Domokos Kázmér 1678. elején visszaadta nemes lelkét Teremtőjének, az erdélyi katholikus főurak és papok nem fogadták el Kajonit apostoli helytartónak, hanem gyorsan összegyűlvén, megválasztották helytartójuknak Szebellébi Bertalan kézdiszentléleki plébánost és 1678. június 10-én a fejedelmi udvarral is ezt erősítették meg a helytartói, vagy mint a reformátusok mondották, főesperesi hivatalban.

1 Kajoni tehát most válaszúton állott. Vagy ragaszkodik az ő római kinevezéséhez és szembeszáll az erdélyi fejedelmi udvarral, vagy lemond jogáról és visszavonul. Ez utóbbit választotta annál is inkább, mert szerzetestársai közül is többen ezt követelték. 1678. május 23-án ugyanis Újfalvi vezetése alatt a stefaniták Mikházán közgyűlést tartottak és ott épen az apostoli helytartóság megtartását ellenző Jegenyei Ferenczet, a szigorúbb rendtartás hivét választották a csoport őrévé. Jegenyei főleg azért tartotta helytelennek, hogy megint közülök legyen valaki helytartó s egyúttal fölszentelt püspök, mert attól félt, hogy a reformátusok ürügyet keresnek ebben az egész csoportnak számkivetésére és konventjeik elvételére. Azt mondják, hogy az ország törvényeitől tiltott személy van köztük. A szent szegénység szempontjából is bajos volt az apostoli helytartót a konventek valamelyikében tartani, mert annak kocsira, lóra és 3 szolgára okvetetlenül szüksége volt, ez pedig sokba került. Da meg különböző, részben való, részben valótlan okból 1 Veszely : Erdélyi Egyháztörténelmi Adatok. 355—56. 1. Magyar Sión. VII. 497.