Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

III. könyv. A Stefanita-őrség

akarták, egyszerre rárohantak mind Római Modeszlre, mind Jegenyeire, megmotozták őket, a nyill parancsot elvették tőlük és Római Modesztet az egyik czellában, mint valami börtönben elzárták. Nyolcz napig tartott Római Modeszt méltatlan fogsága. Akkorára a bosnyákok egy kicsit lecsillapultak s azt hivén, elvették Modesztnek kedvét Mikházától, elbocsátották őt is, Jegenyeit is. Szerencsére Modeszt a generális nyilt parancsát több párban iratta le és hozta magával. Ezek közül az egyiket ruhájába oly ügyesen varrta be, hogy arra a bosnyákok rá sem akadtak. A szomorú mikházi eset tehát nem tette lehetetlenné a közgyűlés megtartását. Modeszt biztos ennélfogva ki is hirdette a közgyűlést 1665. június 15-re Gsiksomlyóra. E nevezetes közgyűlésen a stefaniták megválasztották őrnek Római Modesztet, kormánysegédnek Jenőfalvi Andrást és Vásárhelyi Bernardint. Csiki guardián újra Domokos Kázmér, szár* hegyi pedig Taplóczai István lett. A növendékek tanítására kirendelték Jegenyeit, a kezdők nevelésére pedig az új őrrel együtt érkezett fiatal római szerzetest, József atyát. Most tehát egész törvényes elöljárósága volt az erdélyi őrségnek. Mint törvényes őr szólította immár Római Modeszt a Mikházán lakó bosnyák ferenczrendűeket, hogy egyesüljenek az erdélyi őrséggel ennek alapítólevele értelmében. Ezek most sem hajlottak a felszólításra, hanem magát Imotai Simont, az ellenállás lelkét küldötték Rómába, hogy ott a mikházi kolostort választassa el az erdélyi őrségtől. De Római Modesztnek Rómában még jobb összeköttetései voltak. Elöljáróival, ismerőseivel szorgalmasan levelezve, meg tudta akadályozni a bosnyákok jogtalan követelődzéseit. Megszerezte a bosnyák ferenczrendüek provinciálisától is azt az értesítést, hogy tulajdonképen mind Imotai Simon, mind az ő társai engedély nélkül vannak távol, tehát a bosnyák csoportot nem éri semmi sérelem, ha őket megbüntetik. Már most, mivel az erdélyi katholikus főurak tudta nélkül semmit se akartak tenni, még 1665. július 9-iki határozatuk szerint tanácsot kértek tőlük. Most meg ezek akartak, mielőtt törésre kerülne a dolog, még egy legutolsó kísérletet tenni. Azt óhajtották, hogy az 1666.