Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
Közben pedig a bosnyák ferenczrendüek Rómában majd keresztül vitték az egész erdélyi őrség megsemmisítését s olyan kerületté (missio) nyilvánítását, amelyen különböző rendtartású ferenczrendüek működhetnek. Szerencsére Domokos mégis meghallotta, miben mesterkednek és római ismerősei útján tervüket megakadályozta. 1 Jegenyei 1662. jún. 12-én megkapván a felhatalmazásokat, két ízben felszólította a bosnyákokat az engedelmességre és a pecsét átadására, de hiába. Augusztus 9-én írt, igazán megható levelében figyelmeztette őket, hogy a generális rendelete szerint, ha ezen harmadik felszólításra se engedelmeskednek, a kiközösítés vár rájuk. 2 Ez se használt. A török birodalom akkor delelő ponton állott, Erdély teljesen a török markában volt, a törökök pedig a bosnyák barátokat pártolták. így még ezeknek állott feljebb, azzal fenyegetődztek, hogy Csiksomlyót is ők foglalják el, nem hogy Mikházáról kimennének. 1662 őszén tehát Jegenyei jelentette a generálisnak, hogy nem boldogul. Kérte ennélfogva őt, hogy először is Imotai Simont, az egész ellenállás lelkét hívja vissza Erdélyből, azután pedig küldje Baróti Miklóst a magyar salvatoriánusok jeles tagját, hogy ő mint erdélyi ember jöjjön Erdélybe és tartson közgyűlést. De Barótit épen akkor választották meg provinciálisnak a salvatoriánusok, ő a maga szintén szorongó provinciáját nem hagyhatta el. Hogy az erdélyi stefanita-ferenczrendűek magukban tartsanak gyűlést, az se lehetett, mert a mikháziak nélkül nem volt meg a szükséges öt szavazó. 3 A háború 1663-ban is tartott, tehát a generális 1663. szeptember 1-én újra kinevezte Jegenyeit az őrség biztosának. Hogy e kinevezést biztosan és hamarább megkapja, a kinevező levelet a lengyelországi pápai nuncziushoz küldte, ez pedig a lengyel fennhatóság alatt álló Moldva Bákó városába a püspökhöz továbbította. Bákóban az év végén megjelent Jegenyei és így a levelet kézhez kapta. 4 1 Losteiner: Annales. Pars IL 59. a U. o. 61. s Losteiner: Annales. Pars II. 62. 4 U. o. Pars II. 64.
