Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
III. könyv. A Stefanita-őrség
e mellett Neukovics, másként Varesi Péter nevű társát is magával hozta és annak szavazatot adott. így csak két magyar szavazó maradt : Csiksomlyai Miklós és Domokos Kázmér kormánysegédek. Mivel a bosnyákoknak Neukovics Péter szavazatával többségük volt, megválasztották őrré Imotai Simont, mikházi guardiánná Simon testvérét, Imotai Bertalant, kormánysegédeknek két más bosnyákot. 1 Ez annyira nyilvánvaló törvényszegés volt, hogy a magyarok ezt nem tűrhették. 1654 márczius 24-én a két volt kormánysegéd leírta az egész törvénytelen választást és a többiek e leírással Domokos Kázmért elküldötték Rómába az egyetemes biztoshoz panasztétel és orvoslás végett. Domokos ott Rómában valami lábbajt kapott és így csak nagyon későn indulhatott vissza az egyetemes biztosnak 1654. július 23-án kelt rendeletével. Megparancsolta e levélben az egyetemes biztos a ferenczrendűek németországi biztosának, válaszszon ki valakit a magyar mariánüsok provinciájából és ezt küldje Erdélybe a panasz megvizsgálására, új választás megtartására és a veszekedések lecsillapítására. A kellemetlen és veszedelmes küldetést Tólián Ferencz magyar mariánus vállalta el. Ö megvizsgálván az 1654 elején tartott választás iratait és körülményeit, azt érvénytelennek nyilvánította. Ezután 1654 november közepén új közgyűlést hívott egybe. E közgyűlésen természetesen a magyarok győztek. Domokos Kázmért választották meg őrnek és még Mikházára is magyar guardiánt tettek. Ebből még nagyobb baj keletkezett. 1654 karácsony ünnepére Domokos Kázmér és az összes Mikházára jött magyar ferenczrendűek az egy guardián kivételével eltávoztak Mikházáról, hogy a katholikus főurak udvaraiban szent beszédeket és istentiszteleteket tartsanak. A bosnyákok azt mondották, ők nem mennek sehova, mert nem tudnak magyarul. Deczember 28-án azonban a bosnyákok egyszerre mind a magyar guardiánra rohantak és őt tömlőczbe akarták vetni. De a magyar guardián erős volt és nem birták öt szobjából kihúzni. Erre rácsukták az ajtót és ott fogságban tartották és azt kiál1 Losteiner: Annales. Pars. IV. s. II. a. 91.
