Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

4. Gorbonaki Fábián énekes, 5. Széntlászlai Egyed, az apáczák gyóntatója, 6. Nárdi György gyóntató, 7. Remetinczi Péter igehirdető, 8. Atyinai Benedek növendékpap. Volt még ezeken kívül itt nyolcz felszenteletlen testvér, köztük egyik sekrestyés, másik kamarás, a harmadik varga.

1 Elhagyatva állott azután a gyönyörű, hatalmas épület századokon át. 1660-ban az egyik bosnyák ferenczrendű romokban találta az atyinai vár alatt s megjegyzi, hogy mellette másik kolostor romja is látszik. O azt gyanítja, hogy ez talán a Kláraszüzek kolostora volt. De ez tévedés, mert Atyinán nem azok voltak, hanem a beginák (harmadrendű szerzetesnők) laktak s ezek itt is, mint számos más helyen, a ferenczrendűek kolostorával átellenben laktak.

2 Az 1698-iki összeíráskor is egészen szétdúltnak mondják a kolostort. A falak még álltak ugyan, de a faragott köveket a törökök kiszedték és elvitték a vár kiigazítására. A bolthajtás beomlott, az egyház déli oldalán három kápolna volt, de a törökök azokat is áttörték. Magas tornya még megvolt, de teteje egyik épületromnak sem volt.

3 Bákó. Mint említők, 1440 óta sokat fáradoztak a salvatoriánusok a Moldvába szökött, magyar husziták megtérítésén, de sokáig sikertelenül. Csak 1475 után járhattak végre bátorságosan ez országban, mert Nagy István vajda I. Mátyás királlyal kibékült, neki meghódolt s ennek megerősítése végett Erdélyben két várat kapott. 1510-ben a moldvai vajda egészen a magyar király főhatósága alá került, mert a lengyel király arról lemondott. Ekkor azután a salvatoriánusok a Szeret völgyének egyik, jelentékeny városában, Bákóban kolostort építettek s ettől kezdve a magyar katholikusoknak könnyebben nyújthattak tanítást, vigasztalást. A kolostor 1516-ban megvolt és az erdélyi őrséghez tartozott.

4 1 Chronica seu Origó Fratrum, fol. 70. 2 Smiciklas : Oslobodjenja Slavonije 11.11. Fermendzsin Acta Bosnae 496. 3 Smiciklas i. m. 73. 4 Magyar Könyvszemle, 1901. 264—265. 11.