Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

nyelveit fele részben nekik, fele részben a város plébánosának voltak kötelesek átadni. Ezt a kedvezményt 1470-ben megirigyelte tőlük a jószágkormányzó, de Hunyady János özvegye nem annyira a ferenczrendűek, mint inkább a város plébánosa kedvéért visszaállította a régi rendet.

1 1513-ban pedig Zapolyay János, a város akkori földesura, e kedvezményt megerősitette.

2 Zapolyay János azután meg is tartotta szeretetében a debreczeni ferenczrendűeket. 1528 jan. 19-én Debreczenben időzvén náluk hallgatott misét. 1531 február 19-ón a fejórvári közgyűlésről jövet itt tartózkodott a provinciális, Lippai Ferencz ós innen ajánlotta az erdélyi őrt Pemflinger Márknak, mint kegyes pártfogójuknak figyelmébe.

3 4 1535-ben Zapolyay Debreczen városát Török Bálintnak ajándékozva, ennek neje 1541 után ide költözött és védelmezte őket, úgy, hogy sírját is náluk választotta és 1546-ban itt temettetett el.

5 A városi polgárokkal is jó barátságban, egyetértésben éltek a ferenczrendűek és azért 1535-ben Laszki Jeromos nem merte a debreczeni polgárokat a kolostorba záratni, mert attól félt, hogy a testvérek szabadon engedik őket.

0 A polgárok pedig azzal hálálták meg szeretetüket, hogy templomukat fölékesítették orgonával. Ezért 1533-ban a közgyűlés Bácsai Eleket rendelte ide orgonásnak, Kamonczi Kristóf atyát pedig ugyanakkor guardiánnak.

7 Csak 1546 után, midőn Debreczen a kemény, indulatos Török János birtokába jutott, kezdődött a debreczeni ferenczrendűek üldözése, gúnyolása. Ezek 1552-ben Fráter György halála után tetőpontjukat érték el, úgy, hogy 1552 okt. 12-én Kamonczy István váradi kanonok, talán az 1533-iki debreczeni guardián rokona, Pozsonyban végrendeletet tevén, még 10 forintot hagy ugyan a debreczeni kolostornak, de hozzáteszi, „ha ugyan el nem pusztult."

8 A következő évben, midőn 1 A ferenczrendűek pozsonyi levéltára Lad. XXXVI. 2 Friedrich : História provincitie s. Salvatoris O. F. M. 220—21. 3 Szerémi György emlékirata Magyarország romlásáról 206. 4 Egyháztörténelmi emlékek II. 119—20 M. 5' Szerémi i. m. 100. V. ö. Egyháztörténelmi emlékek IV. 451 1. 6 U. o. 343. 7 Kósa: i. m. 222. 226. M. 8 Pozsonyi káptalani levéltár prot. IX. f. 100. 1.