Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

delte, hogy temetésekor ezeket az ő holtteste előtt vigyék. Az összes szőnyegeket is a kolostornak hagyta. Tartozott azonkívül neki egy Elek nevii ember 100 forinttal, egy Tollinger nevü 50 forinttal ; ezeket is a kolostornak hagyta. Viszont volt neki egy nagy drágakövekkel és értékes gyöngyökkel ékesített tiszta aranyból készült feszülete és ezt a Boldogságos-Szűz tiszteletére ő előbb a segösdi kolostornak szánta, most azonban a segösdi ferenczrendűek engedélyével eladatni rendelte, hogy annak árából az ő összes hitelezőit és az Ő szolgáit kielégítsék. Perneszi Eerencz babócsai várnagyot, Márton segösdi főesperest és Kálmáncsehi Ispán Gált bizta meg, hogy lelkiismeretesen, mintha Isten és az ő szentei előtt állnának, osszák ki e kereszt árából begyült pénzt ós se szeretet, se gyűlölet ne vezesse őket, hanem csak az igazság.

1 Az 1533-iki közgyűlés Segösdi Andrást rendeli ide guardiánnak és Farkas Ferenczet hitszónoknak.

2 A mai Iharos, hajdan Nagy-Berónyben lakó Pete Gál nevű jómódú jobbágy is addig járt Segösdre búcsúra, mig 1538-ban május 22-én megjelent a somogyvári konvent előtt és kijelentette, hogy (Tót)gyúgy nevű faluban a Diászó nevű hegyen fekvő nagy szőllőjét odaadja a segösdi ferenczrendűek használatára azzal a kikötéssel, hogy minden héten hétfőn gyászmisét mondjanak a megholtakért, pénteken pedig a Jézus öt sebe tiszteletére rendelt szentmisét mondják el.

3 Nagy veszedelemben forogtak a segösdi egyház kincsei már 1538-ban, mert a ferenczrendűek biztonság okáért elvitték azokat a hozzájok nagyon kegyes Pethő családnak tátikai várába. Azonban ez óv január 22-én Kecsethy Márton veszprémi püspök a tátikai várat elfoglalta és az ott levő kincsekre rátette a kezét.

4 Báthory György 1532-iki végrendeletében még csak nem is emliti azt a biztos helyet, ahová a segösdi egyház kincseit boldogabb időkig elhelyezte. Azonkívül biztosította a kolostort testvéreinek esetleges föllépésével szemben is, de nem biztosította se magát, se a kolostort az egyik testvér özvegye ellen. Báthory 1 U. o. Lad. XXXIII. f. I. nr. 7. 2 Kósa : i. m. 223—24. 11. 3 U. o. Lad. XXXIII f. I. nr. 1. * Hazai Okm. III. 444. 1.