Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

hívására mondott szentmisét a provinciálisnak kellett mondania s azon minden testvérnek jelen kellett lennie. Az éneket Segösdi Lukács, továbbá a pécsi és beregszászi guardiánok vezették. Meg volt az is határozva, hogy az étkezésnél négy asztalnál ülnek és közben alkalmas fölolvasásokat fognak tartani. A fel­szolgálásra ki voltak jelölve Palereczi András és Csorgai János misés pap testvérek és Sódos György kispap. A nyilvános hatá­rozatok kihirdetésére Szegedi Elek, a pécsi hitszónok volt kije­lölve. Azok számára, akik gyóntatásra és igehirdetésre akartak fölhatalmazást kérni, bizottság küldetett ki s ez a fejérvári és pécsi igehirdetőkből állott. A felmerült viták eldöntését az egri, pozsegai, váradi és lippai guardiánokból álló bizottságra bízták. Szolgálatra voltak még rendelve Nesthi Mihály és Demeter miséspapok, a fölszenteletlen testvérek közül Babócsay Lukács, Péter a kamarás (canaparius), Horvát András, Szentmarjay Se­lyester, Kálmáncsi Mihály, Kerékgyártó Mihály, Szegedy Máté, Bácsai Benedek ós Sárközi Albert. 1 A közgyűlés provinciálisul újra Lippai Perenczet válasz­totta meg s ez a gyűlésről egyenesen Debreczenbe ment. Feb­ruár 19-én már innen ajánlja Pempflinger Márk nagyszebeni királybíró jóindulatába az új erdélyi őrt és egyúttal a nagy­szebeni ferenczrendűeket is s kéri, hogy mint jó atya, javítsa meg az esetleg előforduló hibákat is. 2 Lippai 2 évig tartó vezetése idején sok szomorúságot ért meg. A török elpusztította a szenesei, kosztajniczai kolostorokat, a hitújítók pedig most már nem csupán rágalmakkal, hanem erőszakkal kezdték üldözni testvéreit. Sopronban már 1524-ben lutheránus tévedésekről vádolták Kristóf ferenezrendű hitszóno­kot. A király megbízásából Szegedi Gergely hittanító ment oda vizsgálatot tartani. A vizsgálat azonban fényesen igazolta Kristóf testvér ártatlanságát. 3 De 1530-ban Dévai Mátyás volt ferenez­rendű, hitújító Kassán úgy fellázította ellenük a polgárokat, hogy ki akarták őket kergetni. A király kénytelen volt védel­mükre az esztergomi prépostot és Nagy Imre alnádort Kassára küldeni, hogy a népet lecsillapítsák. 4 A beszterczei tanács pedig 1 Kósa : i. m. 217—18. 11. 2 Egyháztörténelmi emlékek. II. 119—20. 3 U. o. 1. 159—70. 4 U. u. II. 177. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom