Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

István a nádor 1535-ben elhalván, neje magának a királynak biztatására Pekry Lajoshoz, a király tótországi lovaskapitányához ment férjhez és ennek elárulta, hogy a segösdi kincsek Pettauban vannak Gábor nevű pettaui polgárnál. Maga Szegedi Antal, II. Lajos egykori gyóntatója vitte azokat oda. Pekry, mint katona örökösen rettenetes pénzszükségben volt, embereit sohasem tudta jól fizetni ós azért egyik nagy szorultságában addig fenyegette Pettau városát, mig a kincseket kezébe nem adták. E kincsek állottak egy nagy, aranyozott, ezüst keresztből, hat kissebb, aranyozott, ezüst keresztből, két nagy, aranyozott, ezüst gyertyatartóból, két, kézalakú, ezüst ereklyetartóból, négy ezüst medenczéből, nyolez ezüst ampolnából, egy ezüst kézmosóból, egy nagy ezüst szenteltvíz hintőből ós egy nagy, ezüst Urmutatóból ós összesen 199 márka és 2 lat súlyúak voltak. A kincseket Pekry beolvasztotta, vagy másként értékesítette és a ferenezrendűeket sokáig semmivel sem kárpótolta. Sőt sohasem kárpótolta volna, ha Szegedi Gergely provinciális pert nem indít Pekry ellen. Terebezdi János pozsonyi guardiánt és mellette Beyczy Ambrus hires ügy védőt bizta meg a per folytatásával ós ezek annyira sarokbaszorították Pekryt, hogy neki Nagyszombatban esküt kellett volna tennie, hogy nem nyúlt a kincsekhez. Ezt azonban még sem merte letenni és igy végre két évi pereskedés után 1550-ben felajánlotta, hogy kárpótlásként fizet a ferenczrendűeknek 1000 forintot (most annyi ezüstből körülbelül 10,000 koronát vernek.)

1 1550. június 25-ón Pekry a pozsonyi káptalanban az 1000 forintot csakugyan kifizette.

2 A király udvari kamarája azonban értesülvén, hogy a ferenczrendűeknek ennyi készpénzük van, mindjárt elkérte kölcsön. Mit volt mit tenni, nagyobb biztonságba már nem helyezhették el a pénzt ós azért 1552-ben 5°/o kamatozásra odaadták. Beleegyeztek abba, a segösdi ferenezrendűek is.

3 1555-ben a törökök elfoglalták Babócsát, Kaposvárt és Korotnát. Ekként oly közel jutottak Segösdhöz, hogy a ferenezrendűek nem bírtak ottmaradni, hanem kénytelenek voltak kivonulni. A török uralom után a ladislaiták telepedtek ide. Segösd közelében esnek Korpád és Terebezd falvak. A sok 1 Országos levéltár N. R. A. f. 339. nr. 29, 32, 33, 35, 36, 38. 2 Egyháztörténelmi Emlékek V. 370—71. II. 3 A ferenezrendűek pozsonyi levéltára : Lad. XXXIII. f. I. nr. 9.