Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

II. Könyv. A salvatorianus ferenczrendűek tartománya

monkos-rendűekkel és mariánusokkal együtt). Tiszántúl Csáky Farkas szolgái még a kiűzéssel sem elégedtek meg, hanem a szalárdi guardiánt Yáradi-Ujlaki Ferenczet megölték. Gyuláról a lutheránus várkormányzó Mágócsy Gáspár szorította ki őket. Kusalyról el kellett jönniök, mert a Jakcsy család már nem pártolta őket* A Bebek család vámosi ága is végleg átállott a lutheránusokhoz (a másik ága már előbb is az volt) és így elűzte őket Vámosról. 1557-ben nagy pártfogójuk a Perényi család is nagy csapást szenvedett, mert János-Zsigmond pártjára állván I. Ferdinánd serege Nagyszőllőst ostrom alá vette, elfoglalta és ez alkalommal a cseri barátok hires nagyszőllősi kolostorát is lerombolták.

1 Maguk a Váradon lakó salvatoriánusok is annyira rettegtek, hogy értékes egyházi felszereléseiket elvitték a kath. hitéhez hű maradt Bajoni családnak bajoni várába. Maga a provinciális Tövisi Imre adott róla igazolványt 1556. aug. 22-én, hogy 24 kelyhet, 19 tányérkát, 5 keresztet, 3 úrmutatót, 2 ezüst ámpolnát, 3 füstölőt, 2 feszületet, 1 kis ezüst kezet és 1 kis aranyozott ezüst csuprot adott át a Bajoniaknak,

2 de azután az erdélyi kormány onnan is erőszakkal elvitette. De nem csupán a Váradon lakó salvatoriánusok gondolkoztak így, hanem a többiekben is mindig élt a remény, hogy jobbra fordulnak még az idők s azért az istentiszteletre szánt drága miseruhákat, palástokat megmenteni igyekeztek. Már 1544-ben Visegrádról elszállították az ilyeneket Fülekre. 1551ben Csanádról, Szegedről Gyulára. De 1556-ban itt se voltak biztos helyen, itt is ragadozó kézzel nyúltak utánuk nem csupán a törökök, hanem a magyar hitújítók is. Midőn pedig körülnéztek, hol találhatnának olyan helyre, ahol se külső, se belső ellenség nem bántja a jámbor hívektől Isten szolgálatára szánt tárgyakat, egész Tiszántúl csakis Báthory András ecsedi vára mutatkozott ily bátorságosnak. Báthory András I. Ferdinándnak beteges, de tántoríthatatlan híve, tárnokmestere, tiszántúli főkapitánya és Szabolcsmegye főispánja tántoríthatatlan volt a kath. egyház szeretetében is, az ő ecsedi vára pedig az akkori hadi felszerelésekkel bevehetetlen volt. 1 Rónay: Hadi Krónika II. 70—76. Losteiner : Annales P. I. 149. Kézirat a csiksomlyai kolostorban. Blalió : Exempla antiquarum literarum, kézirat a gyöngyösi levéltárban. 2 Károlyi család oklevéltára III. 290—91. 298—99.