Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
meg. Ezért aztán az egyház homlokzatát díszítette két erős toronnyal. De nem csupán a nádor, hanem az ország főpapjai és főurai is hozzájárultak e kegyhely díszítéséhez. Némelyek az új oltárok költségeit vállalták magukra, mások képeket, ismét mások felszereléseket ajándékoztak. S ennélfogva, midőn 1702ben Mattyasovszky László nyitrai püspök és királyi kanczellár a boldogasszonyi új egyházat fölszenteló s a Mária szobrot újra a főoltárra helyezé, ez nem csupán az Esterházy család és a ferenczrendűek, hanem egész Nyugat-Magyarország örvendetes napja vala. A kolostor pedig annyira tágas vala, oly szép termekkel, oly bő alamizsnával rendelkezett, hogy 1690-től kezdve a ferenczrendűek majdnem mindig itt tartották közgyűléseiket. 1711-ig itt volt a köz- vagy az időközi gyűlés 1690-ben, 1691-ben, 1702ben, 1703-ban ós 1810-ben. 1 Búcsú-Szentlászló. Szala-Egerszegtől délre, Hetes és Sándorháza községek közt hajdan a Pölöske patak egy nagy mocsarat alkotott. Ennek közepén egy kis hátasabb hely volt. Jámbor lelkek régen, még az Arpádkorban építettek ide egy kis egyházat Szent-László tiszteletére. Az építkezés módja mutatja csupán, hogy még a XIII. században rakták annak falait, mert román styl-ben készült, egyébként Írásbeli emlék nincs róla. Lehet, hogy az erős kath. vallású Hetési Pethe család is javítgatott rajta valamit, ha innen ós nem a somogymegyei Hetésről származott. Midőn 1602-ben a török Kanizsát kezére kerítette ós a vidéken levő templomokat iszonyúan elpusztította, ezt a kis egyházat nem bántotta, mert oly eldugott helyen volt s a hozzájutás lovas katonának oly veszedelmes volt, hogy ide nem merészkedett jönni. Ám a szegény, annyira üldözött kath. nép annál szivesebben fölkereste e kis egyházat, hogy bajában segítséget, vagy legalább is enyhülést nyerjen. Mivel pedig nagyobbrészt papok nélkül jött ide s papokat az akkori szörnyű paphiány miatt itt is ritkán talált, nem végezhette úgy ájtatosságait, mint kellett volna. Könyörült rajtuk azért Széchényi Pál veszprémi püspök és kérte a ferenczrendűeket, hogy e búcsiijáróhely lelki veze» Kósa : i. m. 520-26. 11.
