Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Megválasztották azután a guardiánokat, kivéve a győrit, a nekcseit és a nagyszebenit. Ide vagy nem találtak alkalmas embereket, vagy az illető kolostorok oly szomorú állapotban voltak, hogy nem vállalkozott a guardiáni állásra senki, megbízták tehát a provinciálist, hogy ide belátása szerint rendeljen guardiánokat. A nagyobb városokban mindenütt szükség volt ez időben külön igehirdetőkre. Ilyet választottak 19-et, hét helyen pedig a guardiánt rendelték ki igehirdetőnek. Hót helyen szükség volt ónekvezetőre, nyolcz helyen pedig orgonánjátszó testvérre; három helyen az apáczák gyóntatóját, hét helyen pedig a harmadrendű nővérek gyóntatóit kellett kirendelni. Tehát még megvolt minden ahhoz, hogy a mariánusok csoportja hivatását teljesítse, a maga és mások lelkiüdvössógét munkálja, de hiányzott az emberekben a régi szeretet és igy az 1533-ban fennállott 37 kolostor is csakhamar romlásnak indult. Már a következő óv elején, márczius 27-én azt irja Miklai Mátyás provinciális a pozsonyi kamara tanácsosának, hogy az ő és a főurak kérésére — bármennyire sajnálja — nem küldhet német igehirdetőt Pozsonyba, mert olyan éppen nincs ; magyar igehirdetőt fog küldeni, de meg kell várnia a húsvét után 4-ik vasárnapra egybehívott részleges gyűlést. „Dispergimur et inactamur", „szétszóródunk ós leöletünk" kiált fel a provinciális. Oly nagy hiány van az alkalmas testvérekben, hogy csak az, aki szemével látta, hiheti el.

1 Ugyanazt a szomorú állapotot mutatja Urai János testvérnek négy levele. E testvér óletveszedelem közt elment a párisi egyetemre, hogy magát a hittudományokban teljesen jártassá tegye, de hiába irt segítségért hazánkba. 1534. augusztus 4-én írt levele a századik, amelyre nem kapott választ. E napon is négy egyforma levelet irt ós indított Magyarország felé abban a reményben, hogy valamelyik csak eljut a fölkérteknek kezéhez. Egyik levél szól a neki ismeretlen provinciálisnak. Tehát az 1533. május 11-iki választás előtte még ismeretlen volt; a másikat irta Debreczeni Péternek, aki az ő tudomása szerint az első őr volt, holott 1533. május 11-én Mathusnyai Mátyás lett azzá. Ehhez különösen azért volt bizalma, mert itt Magyar3 EgyliáztÖrténelmi emlékek. II. 340.