Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

1520. augusztus 1-én még Segösdi Nagy Antal nevében mond le az egri őr, Segesdi János, a varannai kolostor ingatlan birtokairól.

1 1522-ben azonban már Segösdi Anthim nevű provinciális ad ki hivatalos igazolványt.' Ugy kellett tehát történnie, hogy az 1520-iki, deczember hóban özvegy Zapolyai Istvánnó költségén tartott közgyűlésen őt választották meg. 1522-ben február 1-ón Csapy Györgyöt és nejét különösen azon jótéteményért, hogy 300 forintot adott a kassai kolostor építésére, a szerzettől véghezvitt jótettek érdemeiben részessé teszi.

2 1521-ben Carpiban (Olaszországban, Modenától északra) tartották a ferenczrendűek egyetemes gyűlésüket. Itt jelen volt a mariánusok részéről Segösdi Lukács, a volt provinciális és itt is fejezte be életét. Alig hihetjük, hogy Segösdi Lukács egyedül ment volna Carpiba, mert hisz magában úgysem jelenhetett volna meg a mariánusok képviseletében s azért azt kell vélnünk, hogy Segösdi Anthimmal, a provinciálissá! együtt ment oda s ez hozta meg a tiszteletreméltó, buzgó, volt provinciális halála hírét. Segösdi Anthim idejében a keresztény megbocsátás szép példáját adta a mariánusok közül Szemenyei Lukács pécsi őr, mert testvérének, Gerencsér Ambrusnak megöletóséért nemcsak nem állott bosszút, hanem elment Szemenyére ós ott testvéreit, rokonait is rábírta, hogy az Úr-Jézus haláláért bocsássanak meg a bűnösöknek, Lendvai Márkus Mihálynak ós Miklósnak. A. bűnösök fejük megváltásáért szívesen fölajánlottak 40 forintot, de Szemenyei ezt sem fogadta el, hanem azt rendelte, hogy ebből a szemenyei ferenczrendű templom nagy oltárára csináljanak egy szép oltárképet.

8 Segösd' Anthim idejéből ismeretes még a nyitrai őr, Morthályosi Lőrincz, aki 1523. január 6-án eladja a nyitrai kolostor rétjét Gercselyi Sebestyén nyitrai kanonoknak.

4 1523. elején Magyarországba érkezett a generalis biztosa, a flórenczi származású Alemani András ós legalább is január 1 Országos Levéltár: Dl. 23428. 2 Soós család levéltára a Nemzeti Muzeumban. 1763-iki hitelesített másolat. 3 Pozsonyi levéltár : lad. XXXIII. fasc. 3. nr. 7. 4 Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából. I. 78.