Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

nálatra, hogy az egyik a malmot helyreállítsa, a másik pedig •ott aprójószágot neveljen.

1 Bácsai idejében folyt le az a roppant kellemetlen tizedpör, amelyet a szemenyei és a vidékbeli lakosok ellen a veszprémi káptalan indított ós amelybe akaratuk ellenére a szemenyei ferenczrendűeket is belevonták. E vidék hajdan a zágrábi püspökséghez tartozott és bizonyára cserébe jutott a veszprémi püspökségnek. A lakosok másként akarták fizetni a tizedet, mint ahogy a veszprémi káptalan azt kívánta s azért Izvalies Péter kardinális és a veszprémi püspökség kormányzója az ö törvényszéke utján felszólította a szemenyei ferenczrendűeket is, hogy birják rá a lakosokat a veszprémi káptalan követelésének teljesítésére.

2 De persze szép szóval itt nem sokra lehetett menni ós azért a veszprémi szentszék elrendelte, hogy egyházi tilalommal kell megtörni a nyakas adósokat. Ámde a ferenczrendűeknek volt olyan kiváltságuk, hogy ők nem voltak kötelesek megtartani az egyházi tilalmat és nem tartották meg. Erre a pápától kiküldött birák megidézték őket a törvényszékük elé (1505. decz. 7.) Pedig végre is a ferenezrendű szerzetesek puhították meg a lakosok szivét ós 1507. márczius 30-án a szemenyei guardián és egyik társa volt jelen midőn a nádor előtt a lakosok és a veszprémi káptalan kiegyeztek.

3 Bácsai, úgy látszik, 1507-ben meghalt, mert többé nem fordul elő és helyébe az Egerben tartott közgyűlésen újra Segösdi Lukácsot választották meg provinciálisnak. E választás a szigorú, nagyobb erkölcsi tökéletességre törekvő irány győzelmét jelenti. Ez időben ugyanis már a mariánusok között sokan voltak, akik belátták, hogy a szerzet csak úgy működhetik sikerrel a lelkek üdvösségének előmozdításán, ha azon felmentéseket, amelyeket a XIII. és XIV. század folyamán a római pápák az akkori körülményeknek megfelelően adtak, nem használják, hanem Szent-Ferencz szabályait szigorúbban tartják meg. Nem csupán a cseribarátoknak hívott salvatoriánusok példája, hanem a köztük elterjedt hibák orvoslása is követelte ezt. A szigorú irány föl akarta használni a győzelmet s azért nem is várta be a rendes, 1509-ben tartandó közgyűlés napját, 1 A nyitrai káptalan levéltára fasc. III. 2 Monumenta Romana episeopatus Vesprimiensis. IV. 129. 3 Mon. Rom. eppatus Vesp. J60—62. 11.