Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

számára alkalmas kolostor nem volt, arra is engedélyt kért az apostoli széktől, hogy nekik megfelelő kolostort s a templom mellé alacsony tornyot építhessen és kertet keríthessen. A pápa erre az engedélyt megadta s az egész átadás végrehajtásával az erdélyi püspöki helytartót bizta meg.

1 Ha ez csakugyan sikerült, (mert biztos tudomásunk róla nincs) a mariánusok ettől kezdve megint négy kolostort bírtak Erdélyben, mint 1444. előtt. Nem bizonyos, vájjon e provincziához, vagy a salvatoriánusokhoz tartozott-e az a Szegedi Benedek, 1493. január 2-án tripolitaniai püspök és egyúttal a váradi egyházmegyében főpapi helytartó lett.

2 Meglehetős sok bajt okozott Segösdi Lukácsnak Matucsinay (vagy Matucsnay) Zsuzsanna apácza. Az óbudai kolostorban tett ez fogadalmat s alkalmasint nagy családjára való tekintetből mindenféle kiváltságokat követelt a maga számára. Lukács provinciális áthelyezte őt vagy a pozsonyi, vagy a nagyszombati Kláraszüzek közé, de ott is úgy viselte magát, hogy a fejedelemasszony elbocsátotta. Yégre is engedélyt kellett számára szerezni, hogy mint harmadrendű testvér kint a világban élhessen.

3 Az 1497. év elején egyszerre nagy rejtély előtt állunk. Segösdi Lukács helyett más lép a mariánusok élére. Pedig nem halt meg Segösdi Lukács, sőt ellenkezőleg még újra találkozunk vele mint provinciálissal. Tehát nem folytatta — mint a többi provinciálisok — hivatalát egész élete végéig, hanem vagy lemondott, vagy lemondatták. De miért? Úgy véljük nagy szigorúsága miatt. Segösdi vezetésének egész ideje alatt nem tartott közgyűlést. Az a testvér, aki 1503-ban a Speculum beati Francisci könyv számára összeírta a közgyűlések helyét és idejét egyet sem jegyzett föl az 1491—96. évekből, pedig azokra már bizonyosan emlékezett volna, hisz kortárs és részes lett volna azokban.

4 Segösdi Lukács 1508-iki magaviselete is azt mutatja, hogy szigorúan üldözött minden visszaélést az ő társai között. 1 Történelmi Tár 1904. 2 Történelmi Tár 1901. 162. 3 Monumenta Rom. epp. Vesprimiensis IV. 3—4. 4 V. ö. Tört. Tár 1895 : 752-55.