Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
II. Könyv. A salvatorianus ferenczrendűek tartománya
liunyad is olyan földesúr (Török Ferencz) kezébe jutott, aki a szerzeteseket dühösen üldözte, nemhogy visszafogadta volna. De a kolostorok elhagyásán kivül még életüket is kellett áldozniok a salvatoriánusoknak. 1552. márczius 5-én a szegedi veszedelemkor az alsóvárosi kolostorban őrizet végett visszamaradt testvéreket, nevezetesen Szegedi Tamás misóspapot, Zádori László és Lippai Bernát szerzetes növendékeket a törökök felkonczolták. 1 Szerencsére Nagyváradon Pázmány Péter, (a későbbi hires érsek nagyatyja) várnagy, megakadályozta a zavargásokat és így 1552-ben a kitűzött napon május 15-én még meg lehetett tartani a közgyűlést. Erre Balatinczi összeiratta az elpusztult, vagy pusztulóban levő kolostorok drágaságait, feljegyeztette hol vannak, hogy utódját tájékoztassa. A provinciális szolgálatban most fiatalabb erőre volt szükség s azért a harmadik szavazásnál Cserőgyi Benedeket választották meg, aki 1544. óta mint jeles hitszónok tünt ki. Helyettese lett Tövisi Imre, a már két izben provinciáiisi tisztet viselt atya. Kormánysegédeknek Hunyadi Ferenczet, Palkai Andrást, Ebrési Mátyást, felügyelőül Szegedi Ferenczet tették meg, a rendtartományi választott ugyancsak Ebrési Mátyás lett. Őröknek választották az esztergomi őrségben Hunyadi Ferenczet, az erdélyiben Hidvégi Mátyást, a jeneiben Tövisi Imrét, a bányaiban Bányai Miklóst, a szentlólekiben Diákai Mihályt ós a szécsónyiben Almánfalvi Demjént. Mennyire megfogyatkozott az alkalmas testvérek száma mutatja, hogy az esztergomi őr egyúttal jászberényi guardián, a szécsényi őr egyúttal liptai guardián lett, pedig addig a két szolgálatot egy személy nem végezhette. Kecskemétre Szatmári Mátyást, a nagyszőllősi pártfogó, Perényi János nejének udvarába Illyevölgyi Jánost, Tasnádra Csanádi Mártont, Enyedre Kolozsvári Lőrinczet küldték ki hitszónokoknak. A határozatokból látszik, hogy a háborús zavarok miatt a fegyelem és a szegénység megtartása nagyon meglazult. Meg kellett tiltani, hogy a városokban kint senki bort ne igyók s egyáltalában ki ne járjon, még a guardiánok se adjanak engedélyt kimenetelre. Ismételni kellett, ne viseljen mindenki sarut, 1 Egyháztörténelmi Emlékek II. 5.38.
