Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
II. Könyv. A salvatorianus ferenczrendűek tartománya
kimondták, hogy minden nagy mise után elmondják az évnegyedenként szokásos karénekeket. 1 Szükségük is volt az oltalomra, mert most már nem csupán a törökök, hanem a félrevezetett, fellázított magyarok is kezdték őket öldösni. Rablók, gyilkosok áradtak el az országban ós a régen annyira szeretett cseri barátokat se kímélték. 1545ben Uzsaszentlóleken a rablók megölték Merenyei Péter felszenteletlen testvért, Ozora vidékén Kapronczai Györgyöt, Baranyamegyében Berónyi Lőrinczet. Szerdahelyi Benedek és Orösi Mihály pedig — mint már említők — 1542-ben Pest mellett a törökök dühének estek áldozatul. 2 A törökök azonkívül utazni se engedték a hatalmukban levő területen lakó ferenezrendűeket. Külön engedély kellett ahhoz, hogy kijárhassanak kéregetni. 1547-ben a jászberényi és gyöngyösi testvérek kénytelenek voltak megint Mehemet pasához, a török szultán helytartójához fordulni és megmagyarázni, hogy nekik minden két esztendőben közgyűlésre kell menniök és azonkívül is a nép közt alamizsnát kell gyűjteni. Igy azután nyertek 1547. június 13-án útlevelet. 3 A közgyűlés, amire a gyöngyösiek már 1547-ben készülődtek 1548. május 20-án (pünkösd napján) Nagyváradon csakugyan összejött. Provinciális lett Tövisi Imre, kormány segédek lettek Buzjáki Miklós, Pálkai András, Balatinczi Miklós ; felügyelő Berethalmi Tamás, rend tartományi biztos és esetleg helyettes is Nágócsi Márton, rendtartományi választott Cserőgyi Benedek. Megint számítottak egyetemes közgyűlésre s azért biztosnak kijelölték Ebrósi Mátyást a bákai guardiánt és főőrnek Balatinczi Miklóst. A mindinkább veszedelmessé váló őri szolgálattal megbízták az esztergomi őrségben Bosányi Mihályt, az erdélyiben Balatinczi Miklóst, a jeneiben Dobszai Istvánt, a bányaiban Erdődi Mihályt, a szentlólekiben Illyevölgyi Jánost, a szócsényiben Vári Bálintot. A szentlóleki őr lett egyúttal a provinciális dunántúli biztosa. Uj hitszónoki állást kellett betölteni Kecskeméten s ide Szerémujlaki Ferenczet, Perényi János udvarába Yárallyai Jánost, Tasnádra Szántai Andrást küldték. Mivel az, amitől már 1546-ban féltek, bekövetkezett s a 1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 505—08. 2 U. o. 533. 8 A ferenezrendűek gyöngyösi levéltárában.
