Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

itt őr. Szomorú jele volt az idők változásának, hogy 1484-ben Róbert zágrábi prépost az egyik ferenezrendű testvért megverte.

1 Mint biztos helyre a zágrábipolgárok többszörelhelyezték értékesebb holmijaikat a kolostorban. Ezeket elfogadni szeretetbeli kötelesség volt, de néha, mint pl. 1356-ban sok kellemetlenséggel járt.

2 Az egyházi hatóságok is többször ily kellemetlen ügyek elintézésénél vették segítségül a ferenezrendűeket. 1323-ban a pécsi püspök, mint pápai biró a zágrábi guardiánt is megbízza, hogy a zágrábi püspökség és káptalan javainak bitorlói ellen egyházi fenyítékeket alkalmazzanak és így bírja őket a jószágok visszaadására.

3 Vagy itt született, vagy sokáig itt lakott az az Antal szerzetes, akivel 1347-ben Márton provinciálisnak annyi baja volt s akit egy pápai bulla hamisítása miatt meg kellett büntetni.

4 1397. február 11-én Bertalannak hívták a zágrábi guardiánt és jelen volt annál a szomorú ítélet kihirdetésénél, midőn a zágrábi püspök helytartója Zágráb szabad királyi város polgárait a kanonoki házak fölgyújtásáért s a püspöki székház megtámadásáért kiközösítette az egyházból és városukat egyházi tilalom alá vetette.

5 1533-ban a zágrábi kolostor még teljes volt. A közgyűlésen megválasztották ide őrnek Matusnyay Mátyást s guardiánnak Kotniczi Istvánt, hitszónoknak Szerdahelyi Antalt.

0 A püspöki város 1529-iki rettenetes pusztulásánál és fölégetésénél a kolostor is elégett, de Grergely őr és Adolf guardián buzgólkodása helyreállította.

7 1581-ben Verőczei Benedek volt a guardián s ő tiltakozott a zággrábi káptalan előtt a varasdi kolostor folytonos károsítása ellen.

8 A XVI. század vége felé a mariánusok a zágrábi kolostorba Ö O sem küldhettek elég számú és elég önmegtagadó, fegyelmezett szerzeteseket, az ott levőkkel pedig az egyházmegyei hatóság nagyon elégedetlen volt, mert állítólag sohasem tartózkodtak a kolostorban, hanem örökösen kószáltak. 1574-ben az erőskezű 1 U. o. II. 427. 1. 2 U. o. 47. 1. 3 Tkalíic : Monumenta civitatis Zagrab. I. 108. 4 Tlieiner : i. m. I. 735. 1. 5 Tkalciő i. m. 289. " Kósa : i. m. 222-26. 11. 7 U. o. 625. 1. s Vjesnik zemafjskoga arkiva. XV. (1913.) 87.