Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

Terdi Bonaventura két hét alatt megérkezett Szemenyére és átvette hivatalát. Május 11-én volt a közgyűlés és ő május 25-én már Szemenyén vett meg egy rétet 3 forintért a kolostor részére Márton Gráltól. A vételről szóló szerződést Bekcsónyi Bálint szemenyei iskolamester irta meg elég gyarló latinsággal és tanuként ott volt Tamás testvér a sekrestyés is.

1 Érdekes a két Bánffy özvegyének bánásmódja az 1535—37. evekben a szemenyei kolostorral szemben. Még Bánffy Antal életében az egyik polgár a szemenyei kolostorra hagyta 20 forint értékű szőllőjót. 1535-ben azonban ennek özvegye Dersfy Potentiana vissza akarta azt venni és vissza is vette, de azután mégis visszabocsátotta oly kikötéssel, hogy ha el akarják a ferenezrendűek adni, akkor kötelesek a férje unokaöccsét, Bánffy Lászlót, vagy annak örököseit megkérdezni s azoknak joguk van 20 forintért a szőlőt magukhoz váltani.

2 Ellenben Bánffy Jánosnak, a nádornak özvegye, Ormósdi Székely Margit 1537-ben július 7-ón Nemti (most Lenti) kastélyában írt levelében arra kérte a szemenyei ferenezrendűeket, hogy mondják el minden pénteken a Krisztus szenvedéséről szóló misét, a Boldogságos-Szűz fájdalmához, a magyarországi Szent-Benedekhez és Andráshoz, a 14 segítő szenthez intézett könyörgésekkel együtt, továbbá minden szombaton mondják el a Nagy-Boldogasszonyról szóló misét Szent-Antalhoz, Szent-Miklóshoz, Szent-Fábiánhoz és Sebestyénhez intézett és a bűnök megbocsátásáért esdő imádságokkal együtt. 0 viszont ezért átengedi nekik a páka- (most Bánok) szentgyörgyi udvarházhoz tartozó bortizedet és ez udvarházhoz tartozó majorsági földeken termett gabonatizedet, kikötve ő is fiának Istvánnak hozzájárulását is.

3 Az egyik tehát mindent visszavenne, a másik őket minden gondtól megmentené ós még nagyobb ájtatosságra ösztönözné. A Szemenyéhez közel eső Yörcsök-ön is kapott egy darab szőlőt e kolostor. Török Márton nevű polgár hagyta ezt neki halálos ágyán még 1536 előtt. Azonban a leánya, Dorottya, Molnár Póternó egy darabig nem adta át, míg végre 1536. július 17-én Yarasdon mégis csak kiállította a levelet, hogy a szőlőt átadja.

4 1 A ferenezrendűek pozsonyi levéltára lad. XXXIII. f. 3. nr. 3. 2 U. o. nr. 4. 3 U. o. nr. 6. 4 U. o. nr. 5.