Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
pápa követét vetették fogságba. Igy aztán a kunok megtéréséről szó sem lehetett. IV. László későbbi tettei is inkább csak megerősítették őket a pogányságban, mintsem előmozdították volna az ő megtérésüket. De a ferenczrendűek szeretete még itt sem állott meg. Még nagyobb ós merészebb dologba fogtak. Meg akarták téríteni magukat a magyar nemzetnek és a kereszténységnek akkoriban legádázabb ellenségeit, a tatárokat. Nem épen a magyarországi ferenczrendűeknek jutott ez először eszébe, mert hiszen 1245.ben, 1246-ban és 1254-ben az apostoli székhez közelebb álló ferenczrendűek már többször jártak követségben a tatár kánoknál és igy természetesen igyekeztek őket fölvilágosítani, téríteni. 1 De a magyarországi ferenczrendűek 1278-ban állandó meghatalmazást akartak nyerni, hogy legalább a Magyarországhoz közellakó tatárok között állandóan letelepedjenek. 1263.-ban ugyanis a tatárok eltörölték a Szeret és Prut folyók mentén elterült Borodnok (Brodnik) országot. 2 Az erdélyi részen lakó ferenczrendűek igy egészen szomszédosak lettek a tatárokkal úgy, hogy az e tájt alapított szókelyvásárhelyi (később marosvásárhelyi) ferenczrendű kolostort „Tatárország szólén" „in metis Tatariae" fekvőnek jelzik még 1316-ban is. 3 Mind a Beszterczén, mind a Székelyvásárhelyt lakó ferenczrendűeknek többször ki kellett menniök a szeretmenti tatárok közé a foglyok kiváltására, vagy legalább lelki vigasztalására ; ott megtanultak tatárul és oly sikerrel hirdették a keresztény vallást, hogy sokat megtérítettek. Állandó e megtérés csak úgy lehetett, ha ott külön püspökség szerveztetik. Nem is kellett volna tulajdonképen új püspökséget alapítani, hanem csak az 1238-ban megsemmisült milkóvárosi püspökséget helyreállítani, mert ennek joghatósága a régi Borodnik országra is kiterjedt. 4 1278-ban folyamodott tehát Adorján magyar provinciális a pápához, hogy a milkóvárosi püspökséget állítsa helyre, hogy legyen püspök, aki a Tatárországban működő ferenczrendű testvéreket felszentelje. A pápa hajlandó is volt erre, de nem akarván a főpapi méltóságot megvetésnek kitenni, megbízta 1278. október 7-én kelt levelében 1 Theiner I. 194—97. Fejér IV/1. 362. 421. IV/2. 261-67. 2 Századok: 1908:613. 1. 3 Analecta Franciscana IV. 554. 4 Századok: 1908:609—13. 11.