Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

tizedet megadják.

1 Két évvel utóbb Timót, zágrábi püspök többek között a magyar ferenczrendűek provinciálisának is jelenti azon szörnyű károkat, amelyeket Kőszeghy Henrik bán fiai neki és egyházának okoztak, még pedig azért, hogy őket, mint kiközösítettékét a ferenczrendű testvérek kerüljék és igy őket javulásra, kártérítésre bírják.

2 De magukat a ferenczrendű testvéreket is kiszólította a kolostor csendjéből a keresztényszeretet. Igyekeztek közbenjárni, a lelkeket Istenhez emelni, a bókét megtartatni, hogy igy az élet sok baja enyhüljön. Detre testvér, a budai kolostor tagja 1275. szeptember 29-én jelen volt, midőn IV. László király a Margitszigeten nagy betegségből kigyógyult.

3 Előzőleg Regensburgi Bertót (j~ 1272. dec. 13.) Magyarországon is fölrázta a lelkeket hatalmas beszédével és sok olyan magyart megtérített, akit a hitetlen kunok félrevezettek.

4 Legnagyobb tettük azonban az volt, hogy magukra vállalták a Magyarországon akkor még csak sátrak alatt tanyázó kunok megtérítését. Már 1253-ban rájuk parancsolt IV. Béla király az országba visszatelepített kunokra, hogy a keresztény vallást vegyék fel és állítólag akkor mind megkeresztelkedtek, de mivel nem laktak egy helyen, és rendes lelkipásztor nem vigyázott rájuk, nem tanította őket, az csak oly látszólagos kereszténység volt.

5 Ez első megtérésük alkalmával főleg a domonkosrendűek hirdették nekik a keresztény vallást,

6 de más szerzetesek, nevezetesen a ferenczrendűek is resztvettek abban, mert hisz Rubruquis Vilmos, a franczia király követe Tatárországban már 1254ben találkozott olyan kunnal, akit Magyarországon a ferenczrendűek kereszteltek meg.

7 Csakhogy az 1253—61,-iki megtérést a szörnyű belviszály, mely IV. Béla és fia V. István közt kitört egészen megsemmisítette. Mindkét király a maga részére akarta vonni a kunokat 1 Fejér: Cod. Dip. V/l. 570—71. Tkalőié: Monumenta eppatus Zagrabiensis. I. 201. 1. ! Tkalőié : i. m. 207-8. 11. 3 Monumenta Rom. eppatus Vesprim. I. 299. J. 4 Analecta Franciscana II. 84. 5 V. ö. Theiner I. 283 . 11. 6 U. o. IV/2. 277. I. 7 Fejér: IV/B. 31. 1.