Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
különösen azon ünnepeken, amelyeket a protestánsok nem tartanak meg, tűrhetetlen zaj van és az istentiszteletet módfelett háborgatja. De azután a bizottság előterjesztésére nem jött a királytól semmi válasz. Jött ellenben Bethlen Gábor támadása, jöttek egyéb bajok s így tíz évig nem tettek ez ügyben semmit. Tíz év múlva a király újra bizottságot küldött ki. Ez újra arra az eredményre jutott, mint az 1615-iki ós a kolostor javára döntött. Most már a városi tanács küldöttei is beleegyeztek a bódék lerombolásába és így a királyi kanczellária ezt a határozatot jóváhagyta. Következni kellett volna a végrehajtásnak. Ekkor azonban a városi polgárok a kolostor telkének nyugati részén épített bódéknak nem csupán az emeletét kezdték elbontani, hanem a földszinti részt is, pedig erre a kolostornak szüksége lett volna.Ez ellen Dömössi Gergely guardián tiltakozott. Kapva-kaptak e tiltakozáson a polgárok és rögtön abbanhagyták az egész bontást, s megmaradtak a bódék használatában. Segítségére jött a ferenczrendűeknek e bódék elbontásában Gubasóczy János kalocsai érsek, mert 1686-ban vógrendeletileg 400 forintot hagyott arra a célra, hogy annak kamataiból a város kárpótlást nyerjen az elbontandó bódék elmaradó haszonbéréért. Ugyanez évben a nagyböjtben történt, hogy borzasztó tűzvész pusztított a kolostor közelében. Ekkor a ferenezrendűek a déli falnál levő fabódékat lerombolták. A tűzvész elmúlása után a polgárok e bódékat megint helyre akarták állítani, de a ferenezrendűek ellenállottak. Két (Rezler és Purgstaller nevű) német polgár kiabálására azonban majdnem lázadás ütött ki emiatt a városban, úgy hogy csak az esztergomi érsek, a nádor, továbbá Zichy István és Erdődy Kristóf grófok tudtak csendet teremteni. Végre is ezek bíztatására a városi tanács elfogadta kárpótlásul a Gubasóczytól hagyott 400 forintot, beleegyezett, hogy a templom mellett levő boltok lebontassanak, a déli oldalon volt bódék ne építtessenek fel, s a nyugati oldalon levő bódék pedig a ferenczrendűeknek adassanak át. 1 Legnagyobb baj volt, de szerencsére csak a XVI. század végéig tartott, a hívek szeretetének elhidegülése. Nem volt többé alamizsna, nem volt ajándék a szegény barátoknak. Kénytelenek voltak a királyhoz fordulni, hogy mindennapi betevő falatju1 Kósa: i. m. 385-92.
