Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
Nagyvárad. (1. Várad.) Nekcse. Ma Nasicze, hajdanában Baranya, most Verőczemegyóben. Régtől fogva jeles kis város volt és közelében hajdan a templomos lovagoknak, 1311-től kezdve pedig a János-lovagoknak monostora és egyháza állott. Ennélfogva Szent-Ferencz fiai is megtelepedtek itt. Bizonyos, hogy 1316-ban már itt laktak és a zágrábi őrséghez tartoztak. Nagy pártolója volt a XIV. század elején Nekcse akkori birtokosa Nekcsey Demeter tárnokmester és ennek tulajdonítható, hogy 1321-ben, 1323, 1333 és 1337-ben tehát csaknem egymásután 4-szer itt tartották közgyűlésüket 1. 1533-ban a provinciálisra bízta a közgyűlés, hogy rendeljen ide guardiánt 2. Bizonyára azért törtónt ez, mert akkor már Nekcsét nagj^on fenyegette a török és csakugyan 1542-ben el is foglalta, úgy, hogy a mariánus ferenczrendűeknek innen menekülniük kellett. Helyüket később a bosnyákferenczrendűek foglalták el. Németújvár. Batthyány I. Ádám gróf megismervén a kath. vallás igazságait, hogy másokat is e jótéteményben részesítsen, elhatározta, hogy birtokainak központján, Németújvárott a ferenezrendűek számára kolostort alapít. Volt ott Nómetújvárt egy romokban heverő régi templom. Ezt megújította, vagy inkább tőből újra építette és mellé kolostort készíttetett. Elhatározta erre magát már 1640-ben, de kérte a szerzet elöljáróságát, hogy az ő felügyelete alatt épüljön a kolostor. Ezért az 1641-iki közgyűlés elhatározta, hogy Németújvárra küldi Babindali Kelemen atyát, mint helyi elöljárót és egyszersmind az építésre a felügyelőt. Hat év alatt az erős, századokra szóló kolostor elkészült. Erre rendes gyülekezetté (konventté) emelte az 1647-iki közgyűlés a németújvári kolostort és Talián Ferenczet küldötte ki ide első guardiánnak. Gróf Batthyány Ádám két év múlva ünnepies alapítólevelet állított ki és ebben gondoskodott, hogy Szent-Ferencz fiai a maguk 1 Analecta Franciscana IV. 554. Tört. Tár. 1895. 752—55. 11. 2 Kósa : i. m. 223. 1.
