Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)
I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya
Tiz év múlva azonban mégis újra szabályozni kellett a terület használati jogát, mert a terület nem volt pontosan kimérve. István provinciális tehát, valamint a margitszigeti kolostor egyetlen, névleg is ismert guardiánja, Miklós testvér az egész szerzet tanácsával együtt most megállapodtak, hogy az egyház hajójától kell számítani a távolságot és pedig olyan öllel, mely 4 budai rőföt foglal magában. Igy azután a templom hajójától északra kimértek 37 ölet, délre pedig 41 ölet. Keletre a régi út megmaradt. A kolostor kerítéséhez közvetlenül nem volt szabad épületet ragasztani a tűzvész elkerülése végett, de kerítést ragaszthattak hozzá. A domonkosrendűek ebbe beleegyeztek s megígérték kölcsönösen, hogy e megállapodás ellen soha többé nem tesznek lépéseket, sem nem tesznek pártfogóiknál panaszokat. Rátették azután az egész rendtartomány és a margitszigeti kolostor pecsétjeit. 1 Margitszigeti kolostorukban tartották 1308-ban a mariánusok közgyűlésüket. A Budára járó nemesek közül sokan felkeresték ós szerették e margitszigeti kolostort. Világos jele ennek az, hogy 1311-ben egy erdélyi nemes, Kózdy Balázs Erdélybe jvisszaindulván, de útközben Ocsán súlyosan megbetegedvén, kijelentette, hogy a margitszigeti ferenezrendűek Szent-Klára templomában óhajt temetkezni és szokás szerint az ott Istennek szolgáló testvéreknek hagyott egy lovat. 2 Említik e kolostort 1355-ben is. Az öreg királynénak akkor cserébe adott Óbuda városról írják ugyanis, hogy határa épen ott kezdődik, ahol szemben a Margitszigeten Szent-Klára kolostorának szeglete van. 3 Ebből tehát az következik, hogy a ferenezrendűek margitszigeti kolostora a sziget északi részén, körülbelül a mai kikötő helyén állott. A Pisani Bertalan-féle 1384-iki jegyzék még mint meglevő kolostort említi. Azután sok ideig hallgatnak róla a források, mig végre Gesztelyi Nagy János pesti háztulajdonos 1495-iki végrendeletében a margitszigeti ferenczrendűekről is megemlékezik. Meghagyja, hogy adjanak ezeknek 3 forintot s mondjanak érte 30 misét. 4 1526—29-ben pusztulhatott el. i Fejér: Cod. Dip. VII/2. 367—69. 8 Székely oklevéltár I. 34. 1. 3 Fejér eod. Dip. IX/2. 372—378. 11. 4 Hazai okmánytár I. 379.