Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

következő év elején Bapcsánszky is meghalt, úgy hogy a kormanytanácsnak újra össze kellett jönnie a boldogasszonyi kolostorban (ekkor immár konventben) és ott az új választásig Ramocsaházy Remigre bizták a provinczia vezetését. Hogy Ramocsaházy munkabíró ember volt s csak az 1665-iki szabályok miatt nem lehetett újra megválasztani provinciálisnak, mutatja az, hogy 1677-ben a generális kiküldte őt látogatónak Lengyelországba. Hasonló megbízatást kapott 1678-ban a volt provinciális Senkviczy Pál az osztrák tartományra. Nagy szomorúságot okozott a testvéreknek az, hogy 1680-ban a sziavon ferenezrendűek zaklatására a szerzet kormánya a muraszombati szókházat tőlük elvette ós a sziavon ferenezrendűeknek adta át. Kárpótolta azonban őket az, hogy az 1678-ban megkezdett pápai kolostort ez évben befejezték ós azt elfoglalhatták. Az 1677—80. években tehát hárman is végezték a provinciáiisi teendőket. A helyettesítéseknek vége lőn 1680-ban. A generális Hietl Narcissust, egyetemes kormánysegédet és különben az osztrák kerület tagját küldte el apostoli látogatóul és ez 1680. szept. 25-re hívta össze Pozsonyban a közgyűlést. Itt azután Ramocsaházy Remiget választották meg provinciálisul. Ez három óv alatt ügyesen vezette testvéreit, szaporította a növendékek és tagok számát, úgy hogy a bekövetkező nagy események a mariánusok rendtartományát teljesen készen találták arra, hogy a magyar hazának nagy szolgálatot tehessenek ós azonkívül maguknak uj székházakat szerezzenek. Az időközi gyűléseket, mint rendesen, Pozsonyban tartotta meg 1681. május 20 ós 1682. április 8-án. Elkövetkezett azután 1683-ban Ramocsaházy szolgálatának utolsó évében az utolsó nagy megpróbáltatás. Egyrészről a török a Dana jobb partján, másrészről Thököly a Duna bal partján vonultak fel Bécs ellen. A török sereggel jövő rabló tatárok miatt oda kellett hagyni a fertoboldogasszonyi kolostort. Thököly csapatai miatt menekülniük kellett először is a nagyszombati ós azután a pozsonyi apáczáknak. Thököly támadása miatt következett be Nagyszombat rettenetes égése s ott mintegy 8000 ember veszett el. Elégett a nagyszombati kolostor is és egyik fölszentelt testvér, Tusser Kristóf atya a füstbe fúlt. Az apáczakolostor őrizetére visszahagyott Kákonyi Theogonia apácza testvér is egészen megszenesedett a rettentő tűzben s mikor rátaláltak, Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. 1. köt. 9