Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1923)

I. Könyv. A marianus ferenczrendűek tartománya

mét királyi engedéllyel ezentúl a pozsonyi kolostor birta, de oly feltétel alatt, hogy a nyitrai kolostorban végzendő alapítványos miséket a pozsonyiaknak kellett elmondaniok.

1 A kismartoni kolostor helyreállításáról is lemondottak 1560-ban ós annak ingatlanait haszonbérbe adták 30 forintért a Weisspriach család jószágigazgatójának.

2 Igy azután 1560-ban a mariánusok egészen az ország nyugati részére szorultak. A bácsi, erdélyi, váradi, egri őrségek teljesen megsemmisültek, sőt a nyitraiból is csak 1 maradt meg, a nagyszombati. E miatt azután az őrségeket újra kellett szervezni. Mint szervezték, nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy 1558-ban már nem jegyzik föl, hogy a Pozsonyban lakó őr, Mekcsei Péter, melyik őrségnek élén állott s Pozsonyban lakván a nyitrai kolostor ügyeiben intézkedik, pedig azelőtt Pozsony nem tartozott a nyitrai őrséghez. Elpusztulva 1556-ban a keszthelyi, falkosi, kanizsai ós szemenyei kolostorok, leszállott a kolostorok száma 6-ra. Ezek számára nagyon elég volt két őrség t. i. a győri és a zágrábi. Ez utóbbihoz igy is csak két kolostor tartozott, a varasdi és zágrábi, s ezek közül is a varasdi a régi pécsi őrségből csatoltatott a zágrábihoz. Később a zágrábi kolostor is a bosnyák ferenezrendűek kezére jutott s igy csak egy őrség maradt. Végre 1591-ben a győri kolostor is elpusztulván, már csak 4 kolostor maradt s ez is nagy nehézségek közt tartotta fenn magát főleg azért, mert nem jelentkeztek új testvérek. Hogy a megmaradtak mily szörnyű sorsban voltak, világosan megírja 1572ben Csongrádi Ferencz provinciális Miksa királyhoz intézett folyamodványában. „Megkevesbedtek és nagyobbrészt elöregedtek a ferenezrendűek, — irja — ki is fáradtak már a hálátlan, kemény munkában és a sok gyalázattűrésben, mert lia a néphez fordulnak alamizsnáért, nem csupán kinevetik, hanem meg is verik őket." Kérik azért a királyt, hogy, amint atyja megigérte (és mint pl. 1550-ben csakugyan meg is tette), adjon nekik annyi segítséget, hogy élelmük és ruházatuk legyen.

3 1 Nyitrai káptalani levéltár : f I. nr. 19 ; és f III. 2 Sopronvárosi levéltár: Lad. I. et A tasc. I. nr. 20. 3 Országos levéltár : Acta eccl. irregestrata £. 74. Y. ö. Egyháztörténelmi emlékek 299., 538. 11.