P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

kozásukat és műveltségüket. Ügy járjon a maga népi jellegében köztünk, úgy érezze magát a nemzet értékes polgárának s oly tudattal üljön társaságunkban, forduljon meg városunkban, hogy érezze s higyje, társadalmi szerepe és értéke semmivel sem különb, mint egy alispáné vagy földesúré. * * * Végül kérdésbe tehetjük, van-e reményünk komoly sikerre a társadalom népi nevelésének kérdésében? Nézetem szerint a társadalom maga is érzi ürességét, társadalmi jellege színtelenségét, és elkülönültségének árvaságát. Fásult egykedvűségében végzi a maga szolgalelkűségével munkáját, látja el hivatalát, de sem osztályöntudata, sem közösségi érzése, sem állása nem hevíti határozottabb értékszolgálatra és tartalmasabb életalakításra. A horror vacui hatalmas társadalmi elv is tud lenni: a magyar középosztály még nem kövesedett meg annyira, hogy népi hatások elől elzárkóznék, sőt, ügyes és okos módszerrel sürgetett népi nevelést nagyon szívesen vesz. Nem kell hozzá nagyobb műveltség, mindenkinek az érdeklődési körébe vág, népszerűen is könnyen megoldható kérdés, s ami a fő, hazafias és magyar érzületünk mindenkor szívesen vette az efféle mozgalmakat. Minden háború vége valami új eszmét vet fel, s ennek az ekéjével akar végig szántani minden kérdést. A mult háború végén a keresztény magyarság, a mostani háború végén, holt biztos, a népi Magyarország jelszava kerül a zászlóra. Csak üdvözölni tudjuk a fogalomtisztázásnak az eszméjét, mert csak így állunk kellő erővel és világossággal a népi gondolat megvalósításának munkájába, s lehetünk kovászai az eljövendő népi Magyarországnak!