P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

lan terület nyílik meg a „ferences szem" vizsgálódásának, s mennyi szint és eredetiséget adnak a ferences szempontok minden kérdésnek, a nélkül, hogy a kisajátítás vádjával illethetnének bennünket. Sokszor nem is Szent Ferenc szellemének hatását akarjuk megmutatni, csak a rokonságot, az egyéniségünkhöz vágó hasonlóságot és a szellemünkhöz illő s ezért nekünk különlegesen is kötelező eszmét és feladatot. Az Igazság keresésének legmohóbb életszakaszában születtek meg ezek az írások. Több-kevesebb tökéletlenség mindegyikben szégyenkezik. Ahol tévedés csúszott az eredeti elgondolásba, ott javítottam, ahol pedig idővel jobbat találtam a kezdetleges megoldásoknál, kiegészítettem, néha azonban tudatosan meghagytam eredeti egyszerűségében és fejlődési fokán egy-két fakadó rügyet. S ezt is azért, hogy a napjainkban lendülő ferences irodalom jelenlegi és jövendő munkásainak megmutassam: nem szégyen a kezdés, az első kísérletek gyarlóságával megjelennünk a világ előtt, egyszer mindenkinek kezdenie kell, s a legnagyobbak is kezdték valamikor; a kezdésnek pedig az ifjúság az ideje, és zsenge a hajtása. Ezért is ajánlom a Magyar Ferences Ifjúságnak ezt a kötetet. Merjenek azonnal kezdeni. Ne higyjék, hogy jobb érett-korban kézbe venni a tollat, engedjék a lelkükbe gyülemlett értéket azonnal sugározni! A „bonum diffusivum sui" elve itt is érvényes. Nem igazi jóság az, amely nem hódít, s nem igazi érték az, amely mások lelkébe nem kívánkozik s tettre nem hív! Az Igazság közlésre kötelez! Gyöngyös, 1943. A Ferencrend első írójának, Páduai Szent Antalnak ünnepén, fr. Ince.