P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

retete üldözi s nem hagyja nyugodni, míg mindenkit le nem ültet családi asztalához s mindenkinek nem szegheti a „szeretet kötelékét", a szeretetvendégséget, az Eucharisztiát. Lehetetlen érzéketlenül látni ezt a hódító munkát. Az én lelkemért, a te lelkedért is min denre képes. Csakhogy az övé légy s vele Krisztusé. Cornélius Péterre, a híres festőművészre felejthetetlen benyomást tett a következő eset. Egy rézmetszőművész kíséretében Rómába utazott s egy parasztházban kapott szállást. A gazda összehívta házanépét s közösen végezték el az esti imádságot. A két művész közömbösen nézte a dolgot. Később, amikor már mindenki nyugovóra tért, a gazda hálókamrájából hangokat hallott. Odafigyelt s világosan hallotta, hogy a gazda egy Miatyánkot mond és azért imádkozik, hogy a jó Isten könyörüljön meg annak a két fiatal embernek lelkén s térítse meg őket, mert nagyon keveset tudhatnak Istenről. Cornélius mélyen meghatódott: Mit törődik ez a paraszt énvelem? Miért aggódik az én lelkemért? Rokonság vagy barátság fűz minket egymáshoz? Az Egyház állandóan mondja ezt az imádságot. Liturgiája s a szentbeszédek mindegyike ettől a vágytól hangos. Ne utasítsd el ezt az imádkozó édesanyát! Rokonság fűz benneteket egybe: anyád ő. Aggódik érted, mert szeret. Törődik veled, mert a gyermeke, talán ép lanyha és közömbös gyermeke vagy. Szeressük, Testvérek, anyánkat, az Anyaszentegyházat! 2. A második indíték az Egyház tanító- és nevelőmunkája lelkűnkön. Szeressük az Egyházat, mert mesterünk. Krisztus Urunk egyedül az Egyház kezébe adta az igazság fáklyáját s az Egyház ezzel a lánggal futja a történelem évezredeinek útját. Bevilágít minden korszakba, minden embersorsba, minden tájba és zugba. Fénye elől nem menekülhet senki sem. Hiába rejtőzik vakond túrásaiba a hitetlen s fordít hátat a bűnös, a fényt, amely a szemét érte, nem tagadhatja le.