P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

SZERESSÜK AZ EGYHAZAT! A virágos tavasz legszebb hónapját, májust, választotta a gyermeki szeretet arra, hogy az anyai gyengédség s jóság ünnepévé tegye. Anyák napjára gyül egybe az iskolák s ovodák népe. Szeressük az anyát! — gőgicséli a sok gyermekajk, — mert jó, mert szeret, mert életet, vért, munkát áldoz! Mert csodálatos szíve van! Szive, amely csak szeretni tud s amelyet csak szeretni lehet. A keresztény áhítat ezt a sejtelmes és ígéretes hónapot a Boldogságos Szűznek, a mi égi anyánknak szenteli. Az Isten anyjának szeretetét dalolja ezer és ezer szív, búgja minden orgona s a májusi harangszó. Az Egyház életének is megvan a maga naptára s megvan a tavasza. Ilyenkor Adventben, a sejtelmes téli hajnalok terhes csendjében, az Isten országát váró lélek készülődése, a nekikezdések rügyezése s a remények virágbaborulása idején, a magyar A. C. ismét az Egyház eszméjét állítja lelkünk elé. Amíg a hajnali misék harmatozásában Krisztus anyjának hódol, addig a vasárnapi szentbeszédekben egy másik anyát idéz, a lelkünket újjászülő, éltető, nevelő, tanító s szerető Anyaszentegyházunkat. Gyermeki szívünk rá vonatkoztatva is mondogatja: szeressük az Anyaszentegyházat! Anya ő is azon a másik úton, amelyen a megváltottak és az égbe igyekvők járnak. Szeressük ezt a lelki édesanyát, az Egyházat! Az Egyház szeretete is azok közé a kötelességek közé tartozik, amelyeket nem szoktunk parancsba foglalni. Ki hallott ilyen parancsot: szeresd az anyát! Legelemibb gyermeki érzéseink közé tartozik, velünk születik. Ilyen alapvető katolikus érzület az Egyház