P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

hatott fel Krisztusért égő lelkében a vágy: kiárasztani hitét, ráborulni vele minden magyarra, és lélekkel átjárni az életet, mely még nyers és kidolgozatlan volt bennük! Hányszor tűnődhetett el jövőbejáró látomása azon, hogy mi lesz majd ebből az országból, ha felkészül, felnevelődik a lelki magyar, és a lélek ihletése rá fog áramlani ásóra, kapára, tollra, ércre, kőre, fára, harangra, bölcsőre és koporsóra, és minden magyarban kigyullad a nosztalgia a lélek illetése s égi pillanatai után! így indítja el Mór a magyar lélek történetét Szent Márton hegyéről, így új püspöki székhelyéről, Pécsről. Egy célért dolgozik: Jöjjön el a magyar ég alá is Krisztus Királysága, legyen mindig bőségesebb és áradozóbb, termékenyebb a krisztusi élet, s mindig szentebb legyen az emberi lét kegyelmi méltósága és Istenből táplálkozó tudata. Mór nemcsak keresztelni, de megkeresztelni akarta a magyart: a krisztusi hitet életté, kincses tudattá és élet forrásává tenni. Ha ezt elérte, megmentette nemzetét, átmentette a pogány magyar életrevalóságát és kiváltságát a következő évezredek számára. Ö maga, a pogány Koppány unokája is ilyen átmentett s történelmi hivatású prófétájává s útjelzőjévé vált történelmünknek. III. Mert ha Mór áldott keze már századok óta pihen is, a krisztusi láng fáklyahordozása, azóta is egyre tart. Minden új magyar században él, tanít, virraszt és őrködik a keresztény magyar pap, és tollba, írásba, igébe, vagy ha kell, vérbe tékozolja el életét, azért, hogy itt Krisztus Urunk napja ragyogjon, — és soha senki és semmi se bontsa meg a magyar léleknek, és mindannak, amihez az a magyar lélek hozzáért, vagy amit ez a lélek itt történelmi életében kifejezett és megszentelt, ősi és áldott egybetartozását. A keresztény magyar pap szentség-szolgáltató és ige-vető keze és ajka, az Isten kardját tollá váltó munkája ép úgy ezredéves történelmünkhöz és jellemünkhöz tartozik, mint verejtékünk kenyere, vérünk