P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Egyház a Mária-tisztelet különösebb és időszerűbb szempontjává! Szent Ferenc fiai lelkendezve ismernek magukra a Szeplőtelen Szív tiszteletének újabb fellendülésében. Vagy hétszáz esztendeje harcolnak legkiválóbb tudósai és szónokai Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának elismertetéséért. Ez a titok valahogy elhalványodott a nyugati kereszténység kultuszában és gyakorlati hitében. A ferencesek, különösen B. Duns Scotus János, Sziénai Szent Bernardin, a mi Temesvári Pelbártunk alakították úgy a tudományos és hívő közleményt, hogy a keresztény Nyugat legragyogóbb eszméjét látta benne a török ellen harcoló kereszténység épúgy, mint a XIX. és XX. század lelki sekélységében élő modern ember. Mindaz a tisztelet, ami a naptól övezett és a félholdat tipró Keresztények Segítségének és a Szeplőtelen Szűz lurdi jelenésének hatalmában megjelent, a ferencesek Mária-tiszteletének virága. S most, hogy a Szeplőtelen Szív tiszteletére irányíthatjuk az emberiség tekintetét, a hagyományos hét öröm és a hét fájdalom körül lelkendező áhítatot csak új szavakba öntjük, s előttünk ragyog ismét az ősi ferences feladat: Mária dicséretében a lehető legtöbbet, legszebbet mondjuk mindenkor! Inkább túlozzunk, semhogy fogyatékosan méltassuk Szűzanyánk nagyságát! Magyar népünk nagyszerű érzékkel fejezte ki a Szeplőtelen Szív iránt bizalmát, amikor templomainak főoltára mellé kétoldalt Jézus és Mária Szívének szobrát helyezte el csaknem minden faluban és városban. Imái és énekei pedig meglepő bőségben termettek a Szeplőtelen Szív Asszonyának tiszteletével kapcsolatosan. Igaz, hogy a Szeplőtelen Szív Asszonyának tisztelete elsősorban Jézus Szívének édesanyját ünnepli a Szent Szűzben. De amikor kiváltságait megénekli, egész természetesen kerül ajkára a szeplőtelenség kiváltsága. „A te szíved dús kegyelemnek tárháza, melyre Fia nagy jutalmat ruházza", — énekli a gyön23*