P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Szent Imre herceggel együtt. Csaba Mór néven szerzetes, majd a kolostor apátja lett. Mór legyen tehát a pécsi püspök. Ö, akit Szent István maga is megcsodált életszentségéért. Akit imádkozni, virrasztani látott a szent hegy templomában, akit egyszer megdorgált, mert nem szakította meg kedvéért az imádságot, mert — úgy gondolta — aki Istennel beszél, az nem mehet egy földi királylyal társalogni, míg Istennel el nem végezte a maga dolgát. Ö, a kiváló tudós és író, Ö legyen a magyar nép továbbkeresztelő apostola ... II. S Szent Mór pécsi püspök lett... Ügy el tudom gondolni, mit élhetett át Szent Mór Pécs felé vezető útján. Apostollá lett. Építeni megy az Isten országát. Krisztus királyságát a Szent Korona földjén. Feltűnnek a pécsi hegyek, a Mecsek imára kulcsolt, égnek meredő hegyei, Simontornyától le a villányi hegyekig s Szekszárdtól Dombovárig. Űj tervek, új gondolatok az új főpásztor lelkében. Itt kell folytatnia a magyar nép megkeresztelését, itt kell a lelkekbe beleállítani a Krisztus Királyságának szimbólumát, a keresztet... A pécsváradi útról hányszor merengett el a Misina s a Zengő közt összeölelkező hármas halmon, a délvidéki magyarság szent hegyein. Itt kell a keresztet feltűznie, ahol még az éj csendje bujdosó táltosok kürtjétől hangzik fel s a sötétben pogány lázadók tábortüze világlik elő itt is, ott is. Itt táboroznak Enese, Gyula hívei. Csak az alkalmat várják, hogy visszaállíthassák az ősök hitét s kiirtsanak mindent, ami az új hitre emlékeztet. Ó mennyi a munka még, mire lelkében, életében is keresztény lesz a magyar. Most, míg a szent király él, meghunyászkodnak valahogy, de mi lesz, ha az agg király lecsukja szemét? Ha még Imre herceg élne, máskép lenne, de így? Bizonytalanságban a nemzet, nehézségek előtt Krisztus országa! Azonban Mór püspök nem csügged. Az Isten országa az egyesekben is mily nehezen épül, hát még a közösségben, a nemzetekben. Mór megszorítja öklét,