P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

gent, hanem magyart." Olyat, aki vér a mi vérünkből s hús a mienk bői. Olyat, aki a rnaga egyéniségében hordja már az evangélium teljes győzelmét a féktelen s nehezen betörő magyar természet felett. Talán így biztosabban halad a kereszténység népe közt. De ki legyen az? Még élt Imre herceg, amikor Szent Mártonhegyén, Pannonhalmán járt. Imrével, együtt ment. Ott találkozott a barátokkal. Fia régi iskolatársait köszöntötte bennük. Imre mindegyiket megölelte s barátságosan megcsókolta. Egyet azonban, kortársát és legbensőségesebb jóbarátját, nagyon kitüntetett. Nagyon egymásra találhatott a lelkük, mert ezt különös szeretettel ölelte magához s homlokára hét csókot nyomott. Maurus-apát volt... Csakugyan Mór.. ., Mór csakugyan a pécsi egyházmegye élére való. Tősgyökeres magyar. A somogyi nyakas pogány vezérnek, Koppánynak az unokája. Egyszer Koppány vezér halálos beteg volt. Hiába kérte a táltosokat, nem tudtak rajta segíteni. Egyszer csak egy idegen férfi vetődött oda, aki hallván a bajt, bevezettette magát a vezérhez, imádkozott fölötte s a beteg szemlátomást meggyógyúlt. Az idegen nem kért mást jutalmul, csak azt, hogy ott maradhasson. Mika nevű keresztény pap volt az idegen, aki persze ne márulta el kilétét a vad pogány vezér előtt. Koppány fia, Gyéna, és felesége, Piroska, szívesen elbeszélgetett az idegennel, aki felhasználta az alkalmat és szép szerével elkezdte őket oktatni a keresztény vallásban. Titokban megkeresztelkedtek s misét hallgattak. Koppány azonban rájuk talált. A papot megölte, Piroska szörnyet halt, Gyéna homlokára pedig szégyenfoltot égetett s világgá kergette. Gyéna Esztergom várába készült, ahol Szent István hozzá adta egyik főemberének jámbor leányát s ebből a házasságból született Csaba, — a mi Szent Mórunk. A pannonhalmi kolostorban nevelkedett a kis Csaba