P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

oly mértékben, mint manapság. Nem egyszerű álom­ról és kultúrrajongásról van tehát szó, hanem szó szerint: a magyarság létkérdéséről. Mit ád a nép a középosztálynak? Nem részletezés a célom, csak a jellemzés. Hi­szen társadalmunk jellemének, arcának a nevelését tartjuk szem előtt. Mindenekelőtt az ősi magyar mű­veltségnek megmaradt elemeit mutatja fel: nem ada­taiban, hanem stílusában, mai napig élő fejlődésében, következetesen megmagyarosított, s népünk jellemé­hez hasonlított alakjában; egészen elemi fokon meg­mutatja, miképen lehetett a magyar lélekbe beleol­vasztani évezredek hatásait dalban, költészetben, bal­ladában, mesében, művészetben, építészetben, gaz­daságban, iparban, vallásban, viseletben, stb. Nem azon van tehát a hangsúly, hogy ősi magyar emléke­ket fedezzünk fel, — ebben nagyon csalódhatnánk, s az utókor kellemetlenül igazítaná ki naiv feltevésein­ket — hanem a megmagyarosítás csodálatra méltó erejében, következetességében és összhangjában kell megtalálnunk azt a metszőpontot, amelyben a ma­gyar jellem és egyéniség meg jelen. Megtanít arra, hogy miként kellett volna a magasabb műveltség fo­kán is magyarrá tennünk az európai műveltség ele­meit, s mennyire egységbe olvaszthattuk volna ma­gyar örökségünket és Nyugatról hozott kincseinket. Feltárulna népünk gazdag néprajzi világa: de itt sem azért, hogy a városokban matyó viseletben, mátrai rövidszoknyában és ködmönben, vagy kisgazda öltö­zetben járjunk, ámbitusos és szemöldökös táji háza­kat építsünk, előimádkozókat és előénekeseket állít­sunk templomainkba és vallási gyakorlatainkba, — hanem azért, hogy meglássuk, mikép vág egybe a lé­lek és a stílus, mennyire nem tűr idegent a népi lé­lek s hogy olvasztja az összes hatásokat a maga kö­zösségi stílusának kategóriájába. Énekei, meséi, bal­ladái sem szükségképen azért kellenek, hogy mind­annyian csak ezeket dudáljuk, mulatságainkban bele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom