P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

EGYHÁZ ÉS NÉPISÉG Az Egyház anyai szeretetében és gondosságában a krisztusi egyszerűség és közvetlenség, buzgalom és részvét testesül bele a történelem évezredeibe. S mint egykor Krisztus az egyszerű nép lelkéhez találta meg a leghatásosabban az utat, épúgy borul jegyesének, az Anyaszentegyháznak is kebelére a Isten adta nép elsősorban. Egyház és a nép a legszorosabbra forrt közösség, egymásnak a legtökéletesebben élő egység. Az Egyház egyenest azzal a küldetéssel jelen meg, hogy karjába zárjon minden embert, az ember Istent-kereső ösztöne pedig a néplélekben támad föl a legelemibb erővel és gátolhatatlan szükségszerűséggel és következetességgel keresi a formákat Istenretalálásának kifejezésére. Az Egyháznak egyetemes üdvözítő hivatása gyakorlatilag azt is jelenti, hogy rendeltetésének megvalósításában a nép egész rétegére is rá van utalva, az üdvösséget mindenkinek meg kell mutatnia. Ügy kell megválogatnia eszközeit, hogy minden ember lelkébe behatolhasson, s úgy kell megteremtenie az üdv megszerzésének gyakorlati formáit, hogy mindenki eljuthasson Isten országába. Ezzel gyökeresen hozzá is nőtt a népiség programmjához. Az Egyház hivatása lényegében népi, élete a néplélek szabta keretek között indul, s ebben él a mai napig. Mindaz, amit életének legelemibb megnyilvánulásában, a liturgiában találunk, nem egyéb, mint a nép lelkéből fakadt és teljesen hozzáidomult alakja az egész keresztény közösség Isten-keresésének és Istenre-találásának. Szimbolikájának páratlan egyszerűsége és gyakorlatiassága minden elemében magán