P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

lemben, abban az értelemben, melyben az utolsó vacsorán rendelkezett, ahol vérontás nélküli áldozatot rendelt, s akarta, hogy ezt cselekedjük az ő emlékezetére" (15, 288). Egészen eredeti Prohászka, amikor a scotusi észjárással az Eucharisztiához jut. Ujjong a felfedezésnek, hogy Krisztus lelkének szeretete és imádása az Oltáriszentségben teljesedik be a legtökéletesebben. Az Eucharisztia is belekerül az isteni szándékok szentélyébe, bele Krisztus küldetésének motívumaiba. Mi is elragadtatással olvassuk: „Az Oltáriszentség egyszersmind folytatása annak az Istentiszteletnek és Isten-dicsőítésnek, melyért Krisztus jött. Jézus Krisztus azért jött, hogy nonplusultráját állítsa a világba az Isten-imádásnak. A szeretet excessusa ez; kitörése, végtelenbe kinyújtott fakulája annak a hévnek s akarásnak s erőfeszítésnek, hogy az Isten legfölségesebb dicsérete töltse be a világot. Deus Deum adorat — a legszebb napkigyulladás, a színek bűvöletes tengere, a mélységek s magasságok zenéje, minden virág, levél, forma szépségbe ittasult ajkcsucsorítása; minden géniusz álmának, vágyának egybefolyása; a nagy barokk-, fény- és színáramok és sikoltozások zenéje áramlik Krisztus lelkéből, a nagy kedvtelést megtalálóból, az örök utakról idevetődött egyetlen trubadúrból, az Énekek énekének egyetlen hivatott énekeséből! Hát, hogy a dicsőség, dicséret, imádás el ne némuljon, azért van Oltáriszentség, szentmise, titkos jelenlét. .., oltárkő, nagy isteni aktusok lüktető sziklája, a zengő szikla . .. Ezért folyik s ismétlődik meg mindenütt a szentmiseáldozat. A nap protuberanciákban virágzik ki s excessusai égő fakulák: a földnek protuberanciái hegyek s oltárok s lobogó fakulái az Űr Jézus Szíve lángjai" (24, 171). Mint áldozat azokat a nagy igényeket jön kielégíteni, amelyeket az Istenség a teremtéssel szemben támaszt; az egész világ helyett Istent imád, a világ terhét viszi s vállára veszi poklok s boldogságok súlyát s Isten elé tárja minden kín és gyötrelem ügyét, minden öröm és vígasz igényét (15, 287).