P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

zik az élet minden gazdagsága: „Az élet a lét legtökéletesebb kiadása s a legtökéletesebb létnek az egyéniség a legszebb formája" (5, 149.). „A szép egyéniség a teremtés koronája; benne kivirágzott az élet". (5, 147.). A szép egyéniségről aligha írt valaki oly elragadtatással, mint Prohászka a Diadalmas világnézetben (5, 141 sk). Helyes világnézet és harmónia a szép egyéniség anya j egye. Az örökkévalóság, s a szépség igézetében feslik. Isten, kegyelem, természet átvonul a sötét érzékiségen, ösztönön s megdolgozza alaktalanságunkat, kifinomítja durvaságunkat, átvilágítja a sötétséget, összhangot teremt az ellentétes erők és tehetségek között. Az egyén a mindenség gyűjtőpontja: beléfut minden alak s belőle kér több, jobb, szebb életet minden. A lélek megnyílik az életéért kolduló külvilágnak, öntudatába fogadja s szeretetével melengeti, színt, zenét, ízt, lágyságot visz belé. Egy szóval: életet ad neki. Űjjá teremti a világot! Közben maga is újjászületik és megszépül. Az egyéniségnek ezzel a kiemelésével az egyedi lét általában is nagyobb bölcseleti megbecsülésben részesül. Bár az egyedítő elvről vallott felfogását nem fejti ki tüzetesen és tételesen, mégis következhetünk ismeretelméleti álláspontjából. Sokat cikkezett az az egyed megismerésének kérdéséről, s következetesen az egyedi ismeret elsősége mellett döntött, az egyedet az értelem sajátos tárgyának tartotta. Nem elég ezeket a fejtegetéseket a merőben misztikái ismeretszerzés területére szorítanunk. Prohászka tudatosan s önérzetesen bölcselőnek vallotta magát s részt kért a magyar bölcseleti mozgalmak életéből. Prohászka bölcselkedni akart s bölcselkedett is, amikor ezt a jellegzetesen skolasztikus kérdést felvetette. Igaz, nem szabatos fogalmi tudás ez az elsődleges egyedi ismeret, hanem az ismerő alany intuitív találkozása a valósággal, „az egyedi, a konkrét léttel való kapcsolódás" (14, 266). Az elme csak azután dolgozza szabatos ismeretté az intuícióban megragadott egyedet.