P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

A SZENTLÉLEK REMEKLÉSE A SZENTSZÜZBEN Ügy vagyunk a Szentszűzzel a Szentlélekhez való vonatkozásában, mint a remekművel, amikor az al­kotó lángészt ünnepeljük. A mű mondja meg, hogy ki az alkotó, hogy mennyi alakító erő van mesteré­ben. A „Mózes" Michelangelóról, az „Ecce homo" Munkácsyról, a „Koronázási mise" Liszt Ferencről, a „Diadalmas világnézet" Prohászkáról beszél. Ha sohasem ismertük volna szerzőjüket, akkor is meg­tudnánk, kik voltak, mint ahogy Homéroszt is mű­vén keresztül ismerjük. S most itt a Szentszűz, a Boldogságos Szűz Má­ria. A legcsodálatosabb egyéniség lép elénk benne. Lebilincselő szépség, elragadó fenség, imára késztető áhítat s gyermeki bizalmat keltő közvetlenség; ezek az érzéseink, amikor a Szentszűz egyéniségét szem­léljük. A mű alkotót dicsér. A remek lángészt ünne­pel. A Szentszűzben a Szentlélek remekelt. Mária Ót dicséri! Mit mond? önmagát elemzi. A beléhelyezett értékek beszélnek. 1. Páratlan bensősége, amely Istenhez fűzi. A Szentszűz egészen különleges kapcsolatban van Iste­nével. Kimondhatatlan közelségbe jut Hozzá. Milyen közel? Amilyen közel az anya van gyermekéhez. Az anya, aki gyermeket fogan, szül, táplál, éltet, melen­get, szeret, ölel, csókol, gondoz. Szóval anya az anyaság ezer meg ezer gondjával, örömével és fáj­dalmával. Nemcsak a testi kapocs, hanem inkább a lelki kapocs itt a hangsúlyos. A szeretet kapcsa. Az a finomság, lágyság, az az édes anyaság. Ez jellemzi a Szentszűz Isten-közelségét, mondom, mert Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom