P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

kodni rólunk is. Persze, nem a természetes, hanem a természetfeletti élet világában vagyunk mi a szeme fénye, s ott lesi szükségeinket, igényeinket, bajainkat, kívánságainkat, s együtt él velünk jó és bal sorsban, Isten közelében és lelki veszedelemben. S mert anyai szeme, szíve és lelkülete, baj-meglátó, igényt előterjesztő, gyermek-pártoló tehetsége és hivatása van, minden hatalmát latba veti, hogy segítsen rajtunk s mindenünk meglegyen, amire a maga idején és helyén szükségünk van. A Boldogságos Szűz ezt a közvetítő anyaságot már a gyümölcsoltó napján vállalta, mikor az angyal tudtára adta, hogy az Isten anyja lesz, s ő megadta beleegyezését. Nemcsak egyszerűen anyja, hanem az ő Jézusa életsorsának is osztályosa szenvedésében, áldozatban és megváltói munkában egyaránt. Nemcsak a kisded Jézust öleli anyasága önfeledt örömében, hanem a keresztrefeszítettnek is szívén csüng lelke fájdalmában. S amikor a Golgotán egészen meglátta az emberi élet nyomorúságát, a bűn szomorúságát, a kegyelem föltétlen értékét és szükségességét, nyílott meg a szíve minden lelki nyavalyának, és elesettségünk, valamint gyarló jóakaratunk, élni-akarásunk és mennyrehivatottságunk számára. Itt éréit meg a Szent Szűz lelki anyasága s pattant szívéből a hivatás biztos megérzése: meg kell tennie mindent, amit igazi anya meg tud tenni, amikor gyermekeinek örök üdvösségéről van szó. Itt vállalkozott arra, hogy minden kegyelmet kieszközöl, amire csak szükségünk van. Nem édes egy gyümölcse ez az Istenanya szeretetének? Nem kimondhatatlan vigasztalás minden Mária-gyermeknek? A ferencesek születésük első percétől melengették az akkor még bimbójában rügyező titkot. S most, hogy virágba feslett, megtalálhatjuk mézében a ferences áhítat és szeretet ízét. A ferences világnézet egyik alappillére Duns Scotusnak az a híres tanítása, amely szerint Krisztus