P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

teljesen Istenre van beállítva. Nem vezetnek mellékcélok, kitérések, hiányok, lankadások és pihenések lelki életünkben, hanem a lélek mindenestül s zavartalanul halad Isten felé. Istenből és Istennek él. A szó szoros értelmében istenes élet az ilyen. Horgonya Istenbe van vetve. Nem számít szemében semmi a mulandóságból, a földből, az emberi tekintetből. Az egyszerű lélek felszabadul ezektől a földrehúzó szempontoktól. Előtte csak egy számít: Isten! Szent Ferenc Atyánk az assisi püspök bírói széke előtt ébred a tökéletes egyszerűség értékére. Már eddig sem számított neki senki emberfia. Barátaival nem törődött, szüleitől megvált, nem kellett a szép ruha, nem gondozta haját, szakállát, nem hallotta a csúfolódó gyermekeket s felnőtteket, nem hatottak rá a lebeszélések s nem ejtették gondolkodóba a nehézségek ... Most pedig leveti magáról az utolsó rongyot is, amely erre a világra emlékeztette, s felkiált: Most már csak ezt mondhatom: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... ! S aztán kerített valami zsákfélét, belébujt, nagy keresztet meszelt a hátára s elragadottan ment végig szülővárosán, ki a hegyek közé. Felállt a Monte Subasio tetejére, kitárta karját s ujjongó lélekkel énekelte bele a szelek forgatagába, a völgybe és a magasságba a szabadság és a függetlenség győzelmi énekét! óh, ez a dal... ! Nem szöveg, csak dallam! A legfölségesebb s legviharzóbb érzések harci dala. Az egyetlen igazi Szent Ferenc-induló! Nem kótázta le senki, énekelni is csak kevesen tudják! Aki azonban teljesen lerázta magáról a világot s megteremtette lelkében ezt a szentferenci függetlenséget, meghallhatta lelkében a csodálatos dallamot. Óh, ha Szent Ferenc minden fiának és leányának lelkében megfeszülne a világ fölötti győzelem érzése és hite, s nemcsak nyekeregnénk, hanem tudnánk is a dalt, Isten szerelmétől részegednék meg a világ! A szentferenci egyszerűség két virága a szegénység és a derű.