P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
következő főbb elveket: az ismeret-szerzés kérdésében a megvilágítás tanát, az akarat elsőbbségét; valamiféle kinyilatkoztatás erkölcsi igénylését, mely kielégíti megismeréseinket vagyis a teológia szükségét, amely a bölcseletet megkoronázza; a teológiában a krisztocentrikus elviséget, amely a Megtestesüléshez az indítékot, függetlenül az emberi megváltástól, Istenfiának megdicsőüléséből és felmagasztalásából veszi. Végül az élet fogalmát illetőleg felvesz bizonyos jelképességet a költői és misztikus között, amelynél fogva a teremtményekben megrajzolva látja a Teremtőt és Megváltót és — eltérően a középkori hideg és szónokias jelképességtől — nemcsak jelentésük miatt szereti a teremtményeket, hanem azért is, amiért, mint a Legfőbb Jó művei léteznek és amit érnek. Ez a bölcselet, mely Szent Ferenc meglátásából és életéből árad, nem öncél, hanem a tevőiegességre irányzott bölcseség. A tevőlegesség — inkább mint az eredmény — a ferences gondolatnak szülőanyja, ahonnét a valósághoz, a kézzelfoghatósághoz, a szeretethez való ragaszkodásának jellegzetessége ered, amelynek az a hivatása, hogy magához vonzza mindazokat a szellemeket, amelyek másképp nem tudnak az igazsághoz eljutni, mintcsak a szeretet által. Pádovai Szent Antal. A nagy tudósok, akik ellen a spirituálisok fenekedtek, valószínűleg a nélkül, hogy ismerték volna őket, a valóságban testvéreik voltak a szeretet, az élet és az örökkévalóság fogalmában. Az egyik is, meg a másik is, spirituálisok és tudományosok egyaránt hozzájárultak az igehirdetés kifejlesztéséhez, vagyis ahhoz az egyenesen a nép között érvényesülő apostolsághoz, amely az evangélium szellemében Szent Ferenc uralkodó eszméje volt. A két áramlat emberei megtartják különbözőségeiket az igehirdetésben is. Az egyik skolasztikus, tudós és latin, a másik népies és népnyelvű ; egyúttal az új szellemben való hasonlóságukat is bizonyítják, amely őket áthatja. Szent Ferenc forradalmár volt az egyházi ékesszólástanban azzal a közvetlenségével, amely az átvillanó szemléletből ered, s a legelső ferences szentbeszéd, amely oly istenien